Resi Pesendorfer, az egyik kedvencem. Róla nem tudok, nem elfogultan nyilatkozni, mert láttam egy dokumentumfilmet, ahol olyan magától értödö természetességgel mondta, hogy miért(és hogyan) lett ellenálló, a nácik kérlelhetetlen és elnyühetetlen ellenfele, hogy azt éreztem, ez igen. A náci Németországban és Ausztriában is volt élet, volt tisztesség és becsület. Èn a Harmadik Birodalom koráról többek között, röviden azt gondolom, hogy sajnos bebizonyította a civilizált emberröl, ha az olyan döbbenetes rendszer körülményei, gépezete alá kerül mint a nácik, akkor bizony tíz emberböl hétröl lefoszlik a civilizált, erkölcsi gúnya és bármilyen szörnyüségre képes lesz, egy-kettö, mondjuk, kataton állapotba kerül és semmit sem csinál és végül mindössze egy vagy kettö ember az, aki ráébred arra, hogy tenni-e kell valamit. Rettenetesen rövid azon embereknek a listája, akik tettek a nácik ellen, azokkal szemben, akik nem náciként kiszolgálták azt. Szóljon hát tanulságul, a helyi ellenállás, a Salzkammerguti Widerstand, egyik föszereplöjének története. Többükröl is fogok írni, ugyanis igen gazdag egy történetcsokor ez.

Theresia Pesendorfer, alias Resi, aki a 20. század hajnalán egy igen szegény Bad Ischl-i munkáscsaládba született. Èdesapja sóbányász volt, ez egy igen kemény fizikai munka, édesanyja meg 10 éves korában meghal, ezért a helyi, korabeli viszonyokhoz képest is korán munkába kell állnia.

A húszas években már a helyi munkásmozgalomban találjuk, ami a környéken tradicionálisnak és erösnek volt mondható. 1926-ban hozzámegy Ferdinand Pesendorfhoz, aki nem sokkal késöbb, baloldalisága miatt munkanélküli lett. Ausztria egy nagyon nehezen élhetö hely volt a korabeli idökben, ök is nagyon megszivták a világháború utáni rendezést és a gazdasági világválság ide is igen erösen begyürüzött. Szóval Resi volt többnyire a családfenntartó, amit még egy gyermek megszületése is súlyosbított. Az 1934 februári eseményekben aktívan részt vesznek és mivel a baloldali eröknek nyerni semmi esélyük nincs, így helyzetük hát finoman szólva sem lett könnyebb.

1937-ben több munkásfeleséggel együtt alakít egy illegális nöi csoportot, ennek életrehívását, szükségét a lesittelt férfiak hiánya alaposan indokolja, illetve alapjáraton is ök voltak a kapcsolattartók a börtönben ülök és még szabadlábon lévök között. Az erösen konspiratív csoport rutinosan végzi a dolgát, így amikor a nácik ünneplö tömegektöl övezve bemasíroznak 1938 márciúsában Ausztriába, részükröl sok minden nem változik.

1941-ig a Salzkammergut-i ellenállás nagyjából érintetlen marad, akkor azonban a Gestapo lecsap és majd mindenkit, köztük Resi férjét és minden vezetöt letartóztat. Ez csak megerösíti a nök helyzetét, mivel a pasik nem tudnak, kevés kivételltöl eltekintve a nöi (al)hálózat létezéséröl, így lebukni sem tudnak. a maradék férfi pedig kivétel nélkül berukkol a Wehrmachtba. 1942-ben két munkásmozgalmi vezetö megszökik a a helyi konzentrációs táborból, nem meglepö módon a helyismerettel rendelkezö szökevényeknek nem  akadnak a nyomára. Na innentöl vált fokozatot az asszonyok csapata, el kezdenek menekülteket bújtatni és ellátni. A bujkálókat fegyverekkel is ellátják, maradt még némi rezerv a Schutzbundtól és Resinek egy kiválló ötlete támad, mi lenne ha az az üresen álló Hütte, fenn jó magasan a hegyen amit ö takarít lenne a csoport bázisa. Az lett, bázis egy osztrák partizán csoportnak, igazából fegyveres ellenállásra sor gyakorlatilag nem kerül, hiszen mikorra a hatóságoknak leesik, hogy mi is van ott fenn, 1945 tél vége, tavasza van és ember/katona a környéken meg arra egy deka sincs, hogy a hegyre pofonért felmenjen. Az asszonyok az egyre gyarapodó brigádot ellátják és újabb és újabb szökevényt, hadi szolgálatot megtagadót vezetnek fel a hegyre. A végén a szájról, szájra terjedö propagandának hála több mint 500-an rejtöznek fenn a hegyen.

Resit még az osztrák hatóságok is többször kihallgatták, 1942-ben a Gestapo is, semmire nem mentek nála.

A háború után egyszerüen megy tovább az élet, bár a KPÖ-ben kisebb szerepet vállal még, de a KPÖ meg szépen lassan az 50-es évek végére eltünik a politikai életböl, majdnem teljesen. Az 1985-ben forgatott Der Igel cimü dokumentumfilm hozza öket vissza a köztudatba.

1989-ben 87 évesen hal meg.