Ma megint a német filmtörténet berkeiben teszünk egy kirándulást.

Olga Csehova, Olga von Knipper, Ol'ga Konstantinovna Čechova. Szinésznö.

Egy saar-vidéki német család gyermekeként látta meg a napvilágot 1897-ben, a cári Oroszországhoz tartozó Alexandropolban( Alexandropol egy idöben Leninakan, ma Gjumri Örményországban). Eddig nem rossz inditás, ugye? A testvére Lew Konstantinovics Knipper orosz/szovjet zeneszerzö? Ha hozzá teszem, hogy a nagynénje Anton Csehov felesége volt? Nem, ö nem innen volt Csehova, de erröl késöbb.

Olga Szent Péterváron kezd orvosi és szobrászi tanulmányokba, majd Moszkvában Sztanyiszlavszkijtól tanulja a színészmesterséget, ott iziben bele is zúg egy Mihail Alekszadrovics Csehov fedönevü szinészbe, aki majdnem akkora név (lesz) a szinháztörténetben mint Sztanyiszlavszkij. Többek között Gregory Peck tanul majd nála...

1914-ben hozzá megy feleségül, lesz egy gyermekük Ada Csehova, három év múlva elválnak. A forradalmi idökben belekóstol a filmgyártásba még orosz területen, de 1921-ben már a weimari Németországban találjuk emigránsként. Az elsö idökben filmplakát festésböl tartja el magát, de hamar felfedezik, a német meg az anyanyelve, ne feledjük. A Schloß Vogelöd címü nagyjátékfilmmel robban be a német filmvilágba 1921-ben. Két évvel késöbb már Ibsen:Nora elsö megfilmesítésében a föszerepet kapja.Boldogan éli az életét a Weimari köztársaságban és csak forgat, játszott például az elsö német hangosfilmben a Die drei von der Tankstelle-ben.

Aztán jöttek a nácik és neki töretlenül ívelt a pályája tovább. Forgatás forgatást ért, csak egy kis válogatás a müvekböl, amikben játszott:

• 1933: Liebelei
• 1934: Die Welt ohne Maske
• 1934: Peer Gynt
• 1934: Maskerade
• 1936: Burgtheater
• 1938: Rote Orchideen
• 1939: Bel Ami
• 1942: Andreas Schlüter

1936-ban hozzámegy egy gyároshoz, de három év múlva töle is elválik.

Ami öt kiemelte a náci korszakban híres és elfogadott színésznök közül, az az volt, hogy ö rendszeresen Hitler teapartnere, beszélgetötársa volt. A legszükebb náci elit része. Visszaemlékezéseiben valahogy ez a rész kimaradt, ö ott sem volt. 1952-ben memoárja Ich verschweige nichts(Èn semmit sem hallgatok el ) címmel jelent meg.

A világégés után alapít egy színházat és egy filmtársaságot, ebböl a filmtársaság volt valamennyire sikeres. Játszik rendszeresen színházban és filmben is, de még 1958-ban a kozmetika és divat világa felé fordul és alapít egy sikeres kozmetikai céget, ebböl az idöböl való az alábbi mondása "Kosmetik ist die Kunst, die Geburtsurkunde zu dementieren." / A kozmetika egy müvészeti mód a születési anyakönyvi kivonat megcáfolására.
Utolsó filmje az 1974-es Frühling auf Immenhof.

Ami számomra egy rejtély, utána is fogok olvasni, hogy miért nem került semmilyen retorzióval szembe, a nácik alatti szerepéért, söt 1972-ben a német polgáriérdemrend nagykeresztjével tüntetik ki.

1980-ban Münchenben hal meg, lánya, unkokája is színész, rendezö lett.