Akkor ma jöjjön az egyik nagy kedvencem:

Philipp Freiherr von Boeselager, aki a német katonai ellenálláshoz tartozott.

Philipp az Èszakrajna-Wesztfáliai katolikus, arisztokrácia szük, de annál elökelöbb köreiben látta meg a napvilágot 1917-ben. Èrdemes szülöhelyére pillantást vetni, Burg Heimerzheim. Családjában, csak úgy repkedtek, a befolyásos rokonok, mint például Clemens August Kardinal Graf von Galen, Münster püspöke, aki kiállt a nácik fogyatékkal élök elleni gyilkosságsorozata, a T4 Akció, ellen.

Philipp értelemszerüen szigorú katolikus nevelést és némi porosz-ellenes mentalitást kapott otthonról. 19 évesen áll be katonának a lovassághoz, két év múlva hadnagyá léptetik elö. 1941-re Günther von Kluge személyi futárja lett, ez egy igen fontos pozició és meglehetösen nagy mobilitást kölcsönöz neki. Már a Barbarossa hadmüvelet elején bekövetkezett náci rémtettek személyes tanúja lesz, így tényleg egyenes az útja a katonai ellenállásig. 1942-ben Henning von Tresckow vezeti be az ellenállás köreibe, ahol hamar mélyvízbe dobják.

1943 márciusában terveztek egy merényletet Hitler ellen, a terv szerint a frontlátogatáson lévö Hitlert egyszerüen lelötték volna, erre az öngyilkos kommandóra Philipp és bátyja Georg(aki szintén nem egy szívbajos ürge volt) jelentkeztek. A merényletet von Kluge, a vélelmezett polgárháborús következmények miatt a Wehrmacht és az SS között, még éppen idöben lefújta. Nem nyugodtak bele az elutasításba és sikerült megszervezni, a sajnos sikertelen, repülö konyakbombás merényletet. Ez a terv konkrétan zseniális volt, egyszerüen a Philipp által szerzett robbanóanyagot felhasználva egy konykosüvegnek álcázott bombát építettek, melyet egy óra hozott volna müködésbe. Ezt pedig egyszerüen felrakták a Hitlerrel hazautazó repülögépre, mégpedig úgy, hogy megkértek egy tisztet Hitler stábjából, hogy vigye már el ezt a konyakot Berlinbe XY-nak. Arra nem számítottak csak, hogy a repülö csomagterében marha hideg lesz, ezért a bomba nem müködött. A konyak rendben elért Berlinbe, ahol némi izgalmak árán visszaszerezték és így nem buktak le.

Az 1944 június 20.-ai merénylet aktív szereplöi voltak a bátyjával, aki ekkor a 3. Lovas Hadosztály parancsnoka volt, szerepük "egyszerü" volt, a frontvonalból kiválva 1200 emberrel Breszt-Litovszkba lovagolnak, majd onnan Varsóba mennek, onnan meg Berlinbe repülnek. Na ez csoda lett volna ha sikerül, de az is csoda volt, hogy miután a merénylet sikertelen lett és erröl öket gyorsan értesítették, sikerült több mint 200 kilométert visszalovagolva, észrevétlenül újra a frontvonalba visszatérni. Ùgye midenkinek megvan az az ezerkétszáz lovas, akik a háború poklában kirándultak egyet.

A lebukott társak meg hallgattak, minden kinzás ellenére, így Philipp túlélte a háborút, söt örnagyként szerelt le, bátyja Georg sajnos nem élte túl,  ö elesett a Keleti Fronton.

A háború után igyekezett normális életet élni, elvégezte az egyetemet(Jog és erdögazdálkodás szakpárral), megházasodott és lettek gyermekei, négy. Családjával a szintén igen "vacak" Burg Kreuzbergben telepedett le.

A Német Szövetségi Köztársaságban pedig erdészként élte tovább életét, söt egy idöben ö volt a föerdész.

A késöbbiekben mint élö kordokumentum rendszeresen járt iskolákba elöadni, elmesélni milyen is volt az a korszak.

Etiam si omnes, ego non/ Ha mindenki egyetért, én nem. Volt a választott jelmondata.

2008 május elsején hunyt el. Nyugodjon békében.