Ma 70 éve, hogy kivégezték Oskar Kusch német tengeralattjáró parancsnokot.
Oskar Kusch 1918-ban Berlinben született, itt Berlin-Schönebergben járt gimnáziumba és érettségizett le. Már 10 évesen egy cserkészethez hasonló, katolikus ifjúsági szervezet a Bündischen Jugend tagja lett, valószinüleg ez is hozzájárult rendszerkritikus jelleméhez. 1933-ban a nácik ezt az ifjúsági szervezetet is betiltották és alapszervezeteit a Hitler-Jugendbe olvasztották. 1935-re Oskar csoportját beszüntették, ezután, egyszerüen nem volt hova járnia, nem volt HJ tag többé, hivatalosan azonban nem zárták ki. A csoportot Oszkar illegálisan vitte tovább, emiatt még a Gestapo is szaglászott utána, utánuk.
Azon túl, hogy Oskart vonzottta a tenger, fontos volt számára az is, hogy a tengerészetnél vélt némi védettséget felfedezni a NSDAP elöl, hitt a tengerészet és a hadsereg autonomiájában. Az érettségi után ezért 1937-ben a tengerészethez jelentkezik és 1939-ben tengerészzászlósként végzett, majd az Emdenre került szolgálatra. 1940-ben átképeztetti magát tengeralattjárósnak és 1941 júniusától az U-103 teljesít szolgálatot.
Még ez év öszén elöléptetik tengerészföhadnagynak és kitüntetik elöbb a Vaskereszt második fokozatával, majd 1942-ben az elsöt is megkapja. Közben, amikor éppen nem a tengeren van, elvégzi a parancsnok képzöt és 1943 februárjában, alig 25 évesen, az U-154 parancsnoka lett Lorientben.
Oskar nem kezdi túl diplomatikusan parancsnoki pályafutását az U-154-en, leveteti a Führer képét a tiszti társalgóban a falról, holott tudnia kellett volna ez több mint merész lépés, hajóján több hithü nemzetiszolcialista is teljesített szolgálatot. Rendszeresen vitába keveredik a gyözelemben feltétlenül és a pártban rendíthetetlenül hivö tisztjeivel, az hogy Oskar rendszerellenes volt, a legénység minden tagja elött világos volt. Mint parancsnok az alábbi viccet mesélte el fennhangon többször is:
„Was haben das deutsche Volk und ein Brandwurm gemeinsam? Sie sind beide von brauner Masse umgeben und ständig in Gefahr, abgeführt zu werden./ Mi a közös a német népben és a galandféregben? Mindkettö barna masszával van körülvéve és állandóan veszélyben vannak, hogy megvezetik öket."
Az elsö komoly nézeteltérést az okozta hogy visszatértükben az örjáratról az U-126-ossal közösen hajóztak a felszinen hazafelé, amikor repülögépröl megtámadták öket, a tengeralattjárók vészmerültek, de az U-126-ost találat érte a víz alatt és elsüllyedt. Ezt az U-154-esen a szonáron keresztül hallani lehetett. Ekkor az egyik tiszt, aki mellesleg eddig a legtöbbet vitázott parancsnokával, Ulrich Abel azt követelte, hogy forduljanak vissza és merüljenek föl, hátha akad túlélö. Ezt Oskar elutasította és a víz alatt továbbhaladt Lorient felé, négy tengerimérföldel késöbb fölmerült kutatni a túlélök után a reggeli fényben, azonban semmit sem talált. Ez a parancsnoki eljárás egyébként teljesen szokványos volt.
A második kihajózás örjáratra, már megmérgezett légkörben kerül sor. Ekkor a hajón tartózkodik tudományos megfigyelések elvégzésének céljából Dr. Nothdurft, aki késöbb leírta mi történt a hajón a tisztek között. A tisztek gyakorlatilag mindent megkiséreltek, a többségében a kapitány pártján álló legénység befolyásolására, még zendülést is terveztek, de ez ismeretlen okból elmaradt. A doktor elképzelhetönek tartotta, hogy Kusch a komplett tengeralatjárót legénységgel együtt, át akarta vinni a szövetségeseknek. Ez több mint nem életszerü, de ki tudja.
Az U-154-es épségben visszatért Lorientbe 1944 január elején, bár a doktor megpróbálta a két lázadó tisztet rábeszélni, ne jelentsék föl a parancsnokukat, Abel ezt mégis megtette. Január 20-án Oskar Kuscht letartóztatták. Kielben a haditengerészet birósága elé állították és halálra ítélték folytatólagos demoralizálás és rémhírterjesztés, illetve ellenséges rádió adásának hallgatása miatt. 1944 május 12-én agyonlötték. Nyugodjon békében.
A legénysége nem sokkal élte túl öt, 1944 júliusában az Azori-Szigetek térségében elsülyesztették az U-154-est a szövetségesek. Ulrich Abel sem tudta kikerülni a végzetet, ö még Oskar Kusch elött, április 23-a után valamikor elsüllyedt, friss tengeralatjáró parancsnokként az U-193-al.
