Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába... /28.05/
2014. május 21. írta: Skog

Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába... /28.05/

Ma hanyagoljuk egy kicsit a nácikat és utazzunk el Japánba, ismerkedjünk meg:

Abe Sada-val, aki gésa, prostituált, gyilkos és felszolgáló majd apáca volt.

Abe Sada 1905-ben Tokioban született, egy középosztálybeli család legkisebb életben maradt gyermekeként. Mint a legkisebb lányt a családban édesanyja támogatta, hogy ének és lantórákat vegyen, ez akkoriban nem a müvészetek irányába való irányt jelentette, hanem a gésák, prostituáltak világát. Ekkoriban a japán társadalomban ez teljesen elfogadott gyakorlat volt, hogy a család számára nem értékes lány, így lesz "kiárusítva" vagy büntetve. Gésa és gésa között is különbség van/volt, ahogyan gésa és prostituált között és természetesen prostituált és prostituált között is, ahogyan ezt mindjárt látni fogjuk.

Az egy darab fiú testvér kiházasítása leterhelte a család anyagi helyzetét. Egyik növérét az apa büntetésböl, mert válogatta a partnereit, ezért bordélyba vitte, ez is teljesen szokványos tett volt ilyen esetekben, bár öt még hamar visszahozta az apjuk a családhoz. Abe Sada is egyre többet maradt egyedül otthon és ö is a növéreit másolta, szabadosan élt, míg 15 évesen ketten meg nem eröszakolták. Valószínüleg ebböl is kifolyólag egyre kezelhetetlenebb lett, míg apja 1922-ben öt eladja egy gésa háznak. Ennek Abe Sada örült, szeretett volna gésa lenni, azonban bár volt elöképzettsége, komoly hátránya volt a kicsi gyerekkoruk óta erre a éltmódra kiszemelt és felkészített gésákkal szemben. Ezért ö amolyan alacsonyabb rangú gésa lehetett csak, aki föleg a szexért van tartva, azaz onszen gésa lett. 5 évig dolgozott a házban, pályafutásanak itt a szifilisz tette be a kaput. Mivel ezzel a betegséggel ugyanúgy orvoshoz kellett járnia mint a prostituáltaknak, rájött hogy prostituáltként, adott esetben jobban is élhet, így "munkát" váltott.

Itt sem az elvárásai, tervei szerint alakultak a dolgok. Osaka vöröslámpás negydébe került, a szervezett bünözés egyik fellegvárába, ugyan valamivel jobban keresett, de szigorúbban is volt tartva. Ezért szökni próbált többször is, de mindig felkutatták, míg 1932-ben sikerült megszöknie és alámerülnie. Megpróbált pincérnöként új életet kezdeni, azonban anyagi okokból újra prostitucióra adta magát, ezúttal azonban nem regisztrált prostituáltként. Egy rendörségi razzia vetett ennek a fejezetnek véget és börtönnel fenyegette öt, azonban egy befolyásos japán politikus közben járt, vajon miért, és így el lettek az asszonyok engedve. Ezután hamarosan Kasahara Kinnosuke, a politikus, szeretöje lett. Kasahara Kinnosuke  késöbb elismeréssel beszélt róla, hogy erös egy egyéniség volt, meg nagyon jó az ágyban, de ö, mármint Kasahara nem bírta a strapát. Abe Sada ennek ellenére össze akart vele házasodni, de Kasahara Kinnosuke nem vált el a feleségétöl, ezért a kapcsolatuk kihült. 1935-ben Nagoya-ban találjuk ahol ismét pincérnöi munkából és alkalmi prostitucióból tartotta el magát. Itt is rámosolygott a szerencse, megismerkedett egy professzorral aki a japán képviselöház tagja volt, Ōmiya Gorō-val. Az ö kitartottja lett, azonban míg a vendéglö tulajdonosa az alkalmi pásztorórákat elfogadta, a szeretövé válás érthetöen nem volt összeegyeztethetö, a további esetleges pásztorórákkal, így kirúgta Abe Sada-t. Tokiaban Ōmiya Gorō próbált a szárnyai alá nyúlni, befizette egy orvosi kúrára a szifilisz miatt, illetve tanácsolta, hogy tanuljon vendéglösnek és nyisson egy vendéglöt. Ezt vélhetöleg financiálisan támogatta is.

Abe Sada éppen ezért elkezdett egy ilyen iskolában tanulni 1936-ban, ahol megismerkedett élete szerelmével Ishida Kichizō-val az iskola és egyben egy étterem tulajdonosával. Ishida Kichizō nagy szoknyapecér volt, nem volt kérdés, hogy hamar egymásra akadtak. Viharos gyorsasággal intenziv viszonyba keveredtek. Abe Sada szerelmes lett és életében elöször, saját bevallása szerint találkozott a szerelem minden gyönyörével és kínjával. Féltékeny volt és telhetetlen.

Ekkor látott egy szinházi darabot, ahol egy gésa megöli késsel a szeretöjét, állítása szerint ez inspirálta öt arra, hogy az enyém legyen az örökkévalóságig alapon, megöli szerelmét. A tettét gondosan elökészítette, minden szükségesnek vélt eszközt beszerzett elöre és várta a következö szerelmi maratont.

Itt a gyengébb idegzetüek kedvéért jelzem, kissé horrorisztikus, naturális jelenetek jönnek.

Miután elökapta a kést és megfenyegette Ishida Kichizō-t, hogy megöli, az bár elsöre megriadt, de belement az általa talán szadista, szexuális játéknak vélt dologba. Hosszas szerelmeskedés vette kezdetét, napokig ki sem keltek az ágyból, mikor Abe Sada elérkezettnek látta az idöt a tettre és egy övvel az elözöleg egy nyugtatóval gondosan eltompított Ishida Kichizō-t lassan alvás közben megfojtotta. (Hát nem tudom, nem a zsánerem a nö.) Majd a késsel levágta a péniszét és kiherélte, ezeket pedig újságpapírba gönyölte és berakta a táskájába, majd felöltözött és elment. Távozás közben a személyzetnek gondosan meghagyta, hogy ne zavarják a ház urát. Három nappal késöbb(1936 május 21-én) letartóztatták és megtalálták nála a testrészeket. A kérdésre, hogy miért vágta le öket és hordozta magánál, egyszerüen úgy felelt, hogy egyrészt a fejét problematikus lett volna levágni és cipelni, plusz ezek a testrészek adták neki a legtöbbet. Amúgy meg öngyilkos szeretett volna lenni, amit a letartóztatás megakadályozott.

Botrány és sajtószenzáció, na meg per lett az ügyböl. Abe Sada, halálos itéletet szeretett volna, az ügyész 10 évet, hat lett belöle, itélet gyanánt. 5 év múlva közkegyelemmel szabadult.

Szabadulása után újra szeretö lett, ezúttal egy ismeretlennek a szeretöje Y-nak, akiröl késöbb azt mondta, igen tekintélyes tagja volt az elitnek, ám múltja kitudodott és az ismeretlen nagyember Y, némileg bepánikolt és elzavarta öt. Ki érti?

A második világháború elvesztése gyökeres változásokat hozott a japán társadalomban, ezt kihasználva a 30-as évek végi negatív ponyvairodalmi és erotikusirodalmi alakból, mert írtak róla böven, az 50-es évekre mepróbálta öt a korabeli japán újságirók, irodalmárok egy része hösnöként bemutatni és ábrázolni, egyszóval pozitív alak lett.

1952-töl egy Tokiói munkáskocsmában volt felszolgáló 20 éven át, itt kereste fel öt írók sora, kik vagy cikket vagy regényt akartak írni róla. A múltja nem hagyta öt békén könyv, film és cikkek születtek róla, ebböl egészítette ki keresetét. 1970-töl eltünt a kiváncsi szemek elöl, ám még a 70-es évek közepén egy japán dokumentarista megtalálta öt egy apácakolostorban. Azóta semmit sem tudunk róla.

Kultusza biztosan tartja magát.

sada-abe-4.jpg

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr656189769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása