Tyskerbarna norvégul annyit tesz németgyerek. Szitokszó.
Körölbelül 12000 gyermek maradt Norvégiában a német megszállás után, a németek után. Az ö bünük tisztán az volt, hogy megszülettek. Ne mindig csak a nácikat savazzuk, nézzük meg mit tett a norvég társadalom a második világháború után ezekkel a gyermekekkel.
Norvégia, lévén skandináv ország, jó sok árja lakossal fontos terepe volt a az SS Lebensborn programjának. Ez a program, igazából egyesület egy tipikus náci agyrém volt, egy tenyészde és nevelde túinvan náci módra. A lényege röviden, ez volt az a fajhigéniai intézet, ahol az árja gyermekek számának növelése volt a lényeg, hogy ez Lidice-böl elrabolt és ezáltal túlélö gyermekek, vagy egy anonim, de szigorú teszteken átment anya csecsemöje, akit az anyának kötelezöen ott kellett hagynia az otthonban, az mindegy volt. Tipikus náci barbársággal övezett butaság volt, ami semmilyen szempontból nem váltotta be az elvárásokat. Norvégiában 8 ilyen otthon volt, összehasonlítás képpen a Birodalomban összesen volt 14. Tehát összesen körülbelül 12000 ilyen gyermek született a norvég Lebensborn otthonokban, illetve megszületésük után nem sokkal vitték oda öket, erre már a norvégok kényszerítették a háború után terhesen ott maradt lányokat, nöket. Teherbeesés módja e szempontból gyakorlatilag lényegtelen volt. Az egyik leghíresebb Tyskerbarn Anni-Frid Lyngstad az ABBA-ból, öt a nagymamája menekítette Svédországba át 1947-ben.
A norvég társadalom is erösen sokkolva volt a német megszállás után 1945 májusában, de ez nem indokolta volna azt az ötletet például, hogy még abban az évben el akarták szállítani az összes németgyereket Ausztráliába. Hát, hmm, nem egy humánus mód lett volna. Mindezt avval indokolták, hogy alacsony a gén állományuk (sic!) és hogy permanens veszély leselkedne(leselkedett) rájuk Norvégiában. Részben igazuk volt, sajnos. Ezeknek a gyerekeknek a sorsa, jó esetben a megbélyegzetten kitaszítattás a társadalomból, de sok esetben bántalmazás, szexuális zaklatás és az ebböl eredö kiemelkedöen magas öngyilkossági ráta súlytotta. Ha mindez nem lett volna elég, az árvaházakban maradtakat rendszeresen, különbözö kisérleteknek vetették alá(Lobotómiának többek között). Ismerös ez valahonnan?
Az évtizedes tabutémaként való kezelés, mindmáig hat. Igaz a nyolcvanasévektöl elkezdtek a témával foglalkozni, söt könyvek is jelentek meg, feszegetve a felelösség kérdését is. Söt 1998-ban az akkori miniszterelnök Kjell Magne Bondevik még bocsánatot is kért az anyáktól és a gyermekeiktöl, a Tyskerbarn-októl, azonban az áldozatoknak bármilyen kártérités megszavazásától a parlament tartózkodott. Késöbb, lassan ez is megváltozni látszik, 2004-töl már tudományosan is elkezdték kutatni a témát, söt norvég állam szerepét is felvetették.
2007-ben 159 Tyskerbarn beperelte a norvég államot jóvátételért az Emberi Jogok Európai Bírósága-nál Strasbourgban, a pert elveszítették, mert Strasbourg szerint is az ügy elévült. Aha. El.
