Ma egy nyúlfarknyi poszt lesz. Ezt találtam csak.

Joseph Friedriech Abert, levéltáros és történész.

Abert 1879 június 11-én született Würzburgban. A családja Würzburg elökelöségeihez tartozott, nagybátyja Friedrich Philipp von Abert a Bambergi èrsek volt. Abert 1898-ban leérettségizik, majd történelmet tanul Würzburgban és Münchenben és 1904-ben le is doktorált. Levéltárosként kezd el dolgozni az akkori Birodalmi Levéltárnak hívott Bajor Àllami Levéltárban, de 4 év után a Schönborn grófok családi levéltárába ment el dolgozni, ez a család adja manapság a Bécsi Èrseket Christoph Schönborn bíborost.

Abert hadnagyként abszolválta az elsö világháborút, majd annak a végetértével Franz Ritter von Epp szabadcsapatával vett részt a Bajor Tanácsköztársaság leverésében. Mindezek után, mint aki jól végezte dolgát Würzburg városának a levéltárának élére kerül. A városi levéltár vezetöje marad 1926-ig, amikor átnyergelt a Würzburgi Àllami Levéltár élére. Miközben professzorként tanít az egyetemen és elkezdi halmozni a címeket, tagja lett a helyi SA-nak és az NSDAP-nak is, miután von Epp szabadcsapatában garázdálkodott, ez teljesen logikus. Ahogyan SA tagként az sem kirívó, hogy meleg volt. Tulajdonképpen együttélt a nála 27 évvel fiatalabb Albrecht Becker-el, ez azonban a hosszú kések éjszakája után már egy üldözendö devianciának számított a hitleri Németországban. 1935-ben éppen ezért feljelentették öket és nem védte meg öt, hogy párttag volt. Börtönbe került, de hatalmas szerencséjére, nem koncentrációs táborba, így miután letöltötte a büntetését, távozhatott. Meg sem állt Ròmáig, ahol a Német Történeti Intézetben tudott dolgozni levéltárosként. Ha már ott volt, akkor összerekta a Vatikáni Levéltár Német Repertóriumát. 1945 után tért csak vissza Würzburgba, ahol csendben nyugdíjasként élte le életét az 1959-ben bekövetkezett haláláig.