Egy extrém Alpok maraton emlékére
2014. június 12. írta: Skog

Egy extrém Alpok maraton emlékére

Ma reggel, egyik kedvenc történetembe akadtam a Befreiungsausschuss Südtirol/Dél-Tiroli Felszabadítási Bizottság (BAS). Így ma a 60-as évek igen zürzavaros olasz, osztrák és német szélsöjobboldali köreinek a tanulmányozásával fogunk foglalkozni, Georg Klotz életének bemutatásán keresztül.

Georg "Jörg" Klotz Dél-Tirolban született ( A festöi Waltenban, ami ma már St. Leonhard in Passeier része.) 1919-ben, tehát már éppen nem Ausztriában. Ez azért fontos, mert itt, Ausztriában ma is még Südtirol az, ami nekünk magyaroknak, vagyis a magyar nép kollektív tudatának Trianon. A többségnek egy fájó történelmi tény, a szélsöjobboldalon pedig konc Numero Uno. (Errefelé vannak matricák és pólók Südtirol témában, az egyik kedvencem a Südtirolt becserélnék Voralbergre póló, szóval ma is jó sanszal aki ilyet hord vagy ragaszt, az nem egy tipikus baloldali szavazó.)

Szóval Jörg igen jó viszonyban volt a hegyekkel, kevésbé jó viszonyban az olasz hatóságokkal, az olasz fasiszta állam ugyanis megpróbálta a 30-as években az etnikai arányokat megváltoztatni, részben sikerült is ez neki. Azonban Mussolini kiegyezése Hitlerrel, azt eredményezte (részben), hogy a Dél-Tiroli legények szolgálhattak a Wermachtban. Jörg is így tett és hegyifelderítöként, mi másként, alaposan kidekorálta magát a második világháború különbözö területein. Végül amerikai hadifogsággal "szerelt le" és tért vissza szülöföldjére. A második világháború utáni rendezéssel sem volt elégedett a német nyelvü lakosság jelentös része, nyilván Ausztriához tartozni újra, erre semmi esély nem kínálkozott, de autonómiát azt többen szerettek volna elérni(1972-ben sikerült csak ezt elérni).

Jörg hamar csatlakozott az 1956-ban megalapított BAS-hez, de itt is hamar a szélsöjobboldalon, jó-jó baloldala az egyletnek egyáltalán nem volt, szóval a radikális maghoz tartozott és annak a vezetöje lett. Konkrétan olyan algériai példát szeretett volna összehozni egy hegyi gerillaháborúval. Bár a közhangulat alaposan más volt akkor ott, mint ma, söt volt kavarás nemzetközi szinten (CIA-töl a pángermán körökön át a francia és olasz neonácikig mindenki könyékig a trutyiban volt), de azért annak amit Jörg akart, szeretett volna, nem volt semmi realitása. Az 53 évvel ezelötti Feuernacht/tüzéj (Itt Dél-Tirolban 37 nagy villanypóznát robbantottak fel) után a BAS-t az olasz hatóságok lefejezték, a tagság jelentös része börtönbe került vagy messzire futott. Jörg azonban Ausztriában elrejtözve tovább radikalizálódott, azaz próbált. Német neonácikon keresztül kiképzés gyanánt 1964 márciusában két OAS tag érkezett meg Jörg szükebb, ausztriai pátriájába, ahol meglehetösen komikus jelenetek sora követte egymást. A két, sokat próbált tag, egészen más elképzeléssel és információval rendelkezett Jörg szervezetéröl, mint az a valóságban volt. Amikor fegyverek után érdeklödtek és Jörg és egy pár társa föleg elsö világháborús rezervet kapart elö kissé elképedtek a derék francia gyilkosok. Mikor az is egyértelmü lett, hogy Jörg-ön kívül mobilizálható kemény legény nem sok van, akkor befejezték a csajozást és vonaton Münchenbe távoztak. Valószinüleg Jörg-öt is beugratták, megszivatták a bulival, az olasz tikosszolgálat volt valószinüleg a háttérben. Azonban Jörg nem adta föl, söt továbbra is maroknyi csapatával merényleteket tervezett, ekkor az olasz titkosszolgálat meredek, de szokványos lépésre szánta el magát.

Hárman átosontak Olaszországba Saltausba( Ez St. Martin in Passeier fölött található meg) és ott egy hüttében elbújtak, hogy mi is lett volna az akció célja, még nem tisztázott. Azonban Luis Amplatz mellett a harmadik társ egy az olasz titkosszolgálat(SISMI) által beszervezett "dolgozó" volt, Christian Kerbler. Ö meg az éjjel egyszerüen az álmában kivégezte Luis Amplatz-t és lelötte Jörg-öt is, de ö súlyos sebesüléssel túlélte, söt mivel Jörg menekülésre fogta a dolgot, elég egyértelmü volt a szituáció, neki aznap meg kellett volna halnia, bármi áron, egy 42 órás hegyen-völgyön át való üldözés vette kezdetét, mire sikerült Ausztriába visszatérnie, mindezt Jörg egy golyóval a mellében és átlött arcal abszolválta. Túlélte. Jörg utólag nem sokat mesélt a dolgokról, még felépülése után is próbálkozott szervezgetéssel, de ezt már az osztrák hatóságok akadályozták meg azzal, hogy az Olaszországban távollétében 52 évre elítélt Jörg-öt merénylet elökészítésével és robbanóanyag beszerzésének a megpróbálásával 15 hónap fegyházra ítélték 1968-ban. Ezután visszavonult, gondolom finoman jelezték neki az osztrák hatóságok ha sokat pattog akár át is rakhatják a határon, ezért fiai közelében telepedett le Ruetztalban és egy egyszerü fahüttében élt a továbbiakban és favágóként kereste kenyerét.

1976-ban hunyt el.

Christian Kerbler-t hivatalosan elítélték a gyilkosságért és a gyilkossági kisérletért, de a távollétében. Ma is nyomtalanul eltüntként tartják számon.

Jörg legidösebb gyermeke Eva Klotz ma is dél-tiroli politikus, 1983-tól a Dél-Tiroli Landtag tagja a Süd-Tiroler Freiheit tagjaként.

Georg Klotz-ot az olaszok mindmáig terroristaként tartják számon, míg Dél-Tirolban, többnyire szabadságharcosként, hösként tekintenek rá. Valahol a kettö között lehet az igazság szerintem.

A fotón a Klotz család látható.

P1010039.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr176296659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.