Második világháború, a megszállt Görögország lesz ma reggel a "terep".
Aris Velouchiotis, polgári nevén Athanasios Klaras (28.08.1905 - 16.06.1945)
Hogyan lesz egy örvezetöböl "király"? Lássuk hát.
Athanasios Klaras felsö középosztálybeli származással bírt, édesapja ügyvéd volt, mégis a baloldali eszmék mellett kötelezte el magát és 24 évesen belép a kommunista pártba(Egészen pontosan annak az ifjúsági szekciójába). Jó párszor kerül börtönbe, tartóztatják le emiatt. Ezt a helyzetet 1936-tól Ioannis Metaxas diktaturája csak súlyosbítja. 1939-ben kilépett a Pártból, de valószínüleg ez felsöbb pártvezetöi utasításra történt, hogy így elkerülhesse a börtönt.
1940-ben Mussolini megalomániája háborút eredményezett Görögország és Olaszország között, amit az olaszok öneröböl nem tudtak megnyerni, így kénytelen-kelletlen a Wehrmacht is beszállt a partiba 1941 áprilisába. Ekkor Athanasios Klaras a tüzérségnél szolgál mint örvezetö. Ez a börtön miatt lehetett így, mint érettségizettnek, tartalékos tisztnek kellett volna lennie. 1941 június 22-étöl a világ és Európa kommunistái (is) fellélegezhettek, végre helyére került a baloldal, elötte a Molotov-Ribentropp paktum miatt volt némi meghasonlás az európai baloldalon. Miután a náci Németország megtámadta a Szovjetúniót, Klaras a párt illegális központjába siet, hogy a már egy ideje dédelgetett terveit a gerilla háborúról elfogadtathassa. Inditványát elfogadták, így 1942 januárjában fel is költözött a hegyekbe. Az ELAS, a görög "kommunista" partizán szövetség egyik elsö paracsnoka lett Aris Velouchiotis álnéven. (Azért nem csak kommunista ez a partizán szövetség, mert böven voltak a központi irányzatól jelentösen eltérö ideológiai háttérrel rendelkezö baloldali csoportok, vezetök is mint például ö maga vagy Stefanos Sarafis a baloldali liberális politikus és partizánvezér) A hegyekben fenn nagyjából azt csinált amit akart, az ELAS egyik legbefolyásosabb parancsnoka volt, nem véletlenül kapta meg hamarosan a hegyek megkoronázatlan királya gúnynevet, mert ez inkább egy gúnynév volt. Az egyik legsikeresebb akciója a brit titkosszolgálattal együtt 1942 novemberében, hogy a Gorgopotamosz Hidat felrobbantották és ezzel Rommel Èszak-Afrikai utánpótlását hátráltatták jelentösen.
A németekkel és idönként a jobboldali partizánokkal is komoly harcok voltak, ebben az ELAS meglehetösen sikeres volt, olyannyira, hogy részben éppen ezért javasolta Alexander Löhr(a megszálló csapatok parancsnoka) 1944 májusában, hogy el kéne hagyni a terepet és láss csodát, Hitler innen ki is vonta a német csapatokat 1944 augusztusi kezdettel innen(A mai Görögország területét nézve, a szigetvilágot nem számítva 1944 november elejére fejezödött be a német csapatok kivonulása). Na ekkor kezdödött csak meg igazán a bonyolódás, igaz már korábban is folytak görög-görög harcok(Például Dimitrios Psarros jobboldali partizánvezetöt, öt pont Aris Velouchiotis írta ki a történelemböl még 1944 áprilisában.)
Sztálin és Churchill híres cédulázása (Amely az adott ország háború utáni befolyási övezethez való tartozását volt hivatott jeleképezni) Görögország a brit zónához tartozott velünk szemben, èppen ezért az 1944 végén kitört görög polgárháborúban a görög kommunisták, nem kaptak jelentös(nyílt) támogatást a szovjetektöl csak a Jugoszlávoktól és Albániától, ott véget is ért a polgárháború, ahogy Jugoszlávia is kiszállt a partiból, ennek meg a Jugoszláv Szovjet konfliktus volt az eredöje (Lásd Rajk Per). Àm mindezt már Aris Velouchiotis nem élhette meg. Mivel a háború alatt ö a nem sztálinista vonalat erösítette, ezért késöbb trockistának lett bélyegezve, nem lett 1944 öszén nagy haverja a kialakulóban lévö, még polgárháború elötti görög egységkormánynak és a kommunista pártnak sem. Ez meg nem egy szerencsés állapot volt, egységeinek nagy része egyszerüen elhagyta öt amint kiderült, hogy kenyértörésre viszi a dolgokat a kommunistákkal és mindezek mellett a brittek és a kormány ellen folytatja a harcot. Azonban a szerencséje hamar elhagyta öt és 1945 júniusában egy kormánypárti paramilitáris csoport rajtuk ütött, megölték adjutánsával együtt, majd levágták a fejeket és közszemlére tették ki öket. Ez a barbár mód is jelezte, hogy nem mennyire féltek töle.
Mivel a szovjetekkel is szemben állt és a nácikkal is keményen harcolt így késöbb a neve igen populáris lett a szélsöbaloldalon, ahogyan mindmáig az is. Megítélése Görögországban természetesen ellentmondásos, hiszen a terroristától a nemzeti hösig sok mindennek tartják, politikai hovatartozástól nem függetlenül. Nyogodjon békében.
