Ha a kultúra kerül szóba, csőretöltök /08.07/
2014. július 08. írta: Skog

Ha a kultúra kerül szóba, csőretöltök /08.07/

Ma egy talán nem túl ismert fönácit dobott ki a gép.

Hanns Johst író, dramaturg és kultúrfunkci(Ja meg krónikás, csak nem Dávid Királyé, hanem az SS-é), de olyan igazi, aki megkap, átad, elvesz, kioszt és megítél.

Tehát e derék germán, 1890 július 8-án látta meg a napvilágot Seerhausenben, Szászországban. Èdesapja általános iskolai tanító volt, ö ezzel szemben az érettségi után misszionárius akart lenni, de nem lett. Inkább tanult egy kis filozófiát, germanizmust, müvészettörténetet és némi egészségügyi dolgokat is, tette ezt Lipcse, München és Bécs egyetemein. Tanulmányait 1915-ben a háború miatt megszakítja, de elötte még ír egy drámát a haldokló utolsó órája címmel. Két kemény hónapig volt katona, egy közelebbröl soha meg nem nevezett betegség miatt szerelték le és lett belöle író és rendezö asszisztens. Mindeközben a szerelem is megtalálta, így az anyagi helyzete is rendben lett, a jó házból származó feleség, Johanna Feder miatt.

Elöször a német expresszionistákhoz tartozott és szerzett babérokat, ide sorolható a 1917-es A kezdet és az 1920-as A király cimü drámája, de 1922-ben az áttörés már a kicsit népies és antiszemita A magyányos címü darabjával sikerült. Ezt a müvet Bertold Brecht egyszerüen a szörnyü expresszionizmusnak nevezte el. Ezzel párhuzamosan lett Johst stílusa egyre realistább, mígnem öt a feltörekvö, új német irodalmárok között a jobb oldalhoz, a radikális konzervatív irányzathoz tartozók közé nem sorolták. Ezt megelözöen még Thomas Mann csodálatát is kivívta, söt baráti hangú levelezésben álltak, azonban ezt a kapcsolatot Johst, Mann demokratikus elvekhez való kötödése miatt megszakította. Egy kicsit késöbbröl származó, de ide illö mozaikdarabka, hogy 1933-ban a már emigrációban lévö Klaus Mann (A Mephisto irója és Thomas Mann fia) miatt Johst azt javasolta Heinrich Himmlernek, hogy ugyan zárják már be Dachauba egy kicsit Thomas Mannt. Tehát 1933 októberében tudta mi van Dachauban és mindenféle gátlás nélkül tudta ezt javasolni. Közben ö is, egy korai Pintér kapitány követöként, tolódott egyre jobbra, míg hogy, hogy nem 1928-ban belépett az Alfréd Rosenberg által alapított a Harci Szövetség a Német Kultúráért (KfdK), nomen est omen csoportba. Nem lehetett róla azt mondani, hogy csak a gyözelem hajnalán sereglett a nácik zászlóerdeje alá. 

A hatalom megragadása után rendes harcosként föszerepet vállalt az összes régi kulturszervezet szétverésében, értsd a nácik természetesen nem türtek meg olyan szervezeteket, mint a Porosz Müvészeti Akadémia és a német Pen-Club. Jó tett helyébe jót várj, 1935-ben ö lett a Birodalmi Ìrói Kamara elnöke, a náci párton belül ö egyértelmüen Himmler embere volt, éppen ezért Goebbels ki nem állhatta. Mivel Hitler szívét egy életre meglágyította a fö müvének tartott Schlageter-el, ez lényegében nem számított, pedig Goebbels utálata egy veszélyes dolog volt. A Schlageter, Albert Leo Schlageter életének a történetén alapult, aki a náci mozgalom elsö mártírja volt, a franciák kivégezték, mert az akkor megszállt Ruhrvidéken gyakorlatilag terroristaként müködött, robbantott, szabotált és egyebek. Ezt a müvet 1933 április 20-án mutatták be elöször. Hitler meghatódott, többek között (állítólag) azért, mert a darab végén elhangzik a csatakiáltás Németország, ébredj, lángolj!

No ez a mü, mivel 1945-ig több mint ezerszer játszották el a német, bocsánat a birodalmi színházak, a nemzetiszocialista kánon egyik fö alakjává emelte Johst-ot. Ö lett magasrangú SS-ként az SS krónikása és a Birodalom végóráiban, természetesen, az Istenóvottak Ligájába is belefért, ez egy lista volt azokról, akiket a nácik kulturális tevékenységük miatt felmentettek mindenféle egyébként kötelezö tevékenység alól.

A háború után egy olyan szintü funkcionárius, mint ö nem úszhatta meg, hogy a Nácitlanitó Bizottság elé álljon, ez az a jogi szerv volt, ahol a náci pártagokat osztályozták és "engedték" vissza a társadalomba(vagy tartották távol töle), nagyon nem volt mindegy ez a bizottság milyen büntetést szabott ki a delikvensre. Ez pénzbüntetéstöl, a politikaijogok megvonásán keresztül a büntetöjogi felelösség megállapításáig terjedt. A német köznyelvben, nem csak a történeti munkában, alapvetöen a besorolás minösítése terjedt el, a Mitläufer például, mint az együttmüködö, futottak még kategória, de a nem bünös szinonimája lett.

Johst esetében is igen érdekes itéletek sorakoztak egymás után. Elsökörben 1949-ben Mitläufernek sorolták be, majd második fokon föbünösi besorolást kapott, 3 és fél éves börtön büntetéssel, amit meg a vizsgálati fogság alatt már letöltött, tehát szabadon engedték. 1951-ben az eljárás civilrészeként, terheltnek minösítették, ami komoly pénzügyi következményekkel járt volna, de ö 1955-re elérte, hogy gyakorlatilag rehabilitálták, persze ezt nem verték nagydobra.

Irodalmilag halott volt, publikációs lehetöséghez többé nem jutott, írni meg bár írt, de max az EDEKA újságjába az Okos Háziasszonyba tudott álnévvel beirogatni.

A Schlageterböl származik, az egyébként tévesen Göringnek tulajdonított mondás: Ha a kultúra kerül szóba, csőretöltök.(„Wenn ich Kultur höre ... entsichere ich meinen Browning“)

1978-ban halt meg Ruhpoldingban.

Copy of Copy of Eagle Shield - reverse 11023.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr336483899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása