Ma egy hosszabb szünet után, mert otthon vagyok apaságin és az nem olyan "laza" mint dolgozni... Szóval egy hosszabb szünet után jöjjön egy rövidke poszt egy gazdasági szakértöröl.

Hermann Senkowsky, Vámtisztviselö és SS tiszt. Hivatalosan nem háborús bünös. Hivatalosan.

Senkowsky Alsó-Ausztriában, Scheibbsban született 1897 július 31-én.  1915-ben Sankt Pöltenben érettségizett, majd jelentkezett önkéntesnek az elsö világháborúba. Tartalékos tüzér lett belöle, majd szakaszparancsnok, felderítö tiszt és végül ütegparancsnokként szerelt le 1918-ban Bécsben.

A háború után jogot és államigazgatást tanult, 1922-ben végzett és szerencséjének és/vagy kapcsolatainak hála az igen ínséges idökben talált munkát és lett Bécsben a Pénzügyi Igazgatóságnál vámügyi szakértö. A kapcsoltai, melyek vélhetöleg segítettek neki a munkában, az egyetemi idökre mentek vissza, ugyanis tagja volt 1919-töl az erösen jobboldali Corps Athesia Innsbrucknak, majd a Nagynémet Néppárt tagja is lett, eme osztrák párt a nevéböl sejthetöen nem egy baloldali pártszervezödés volt.

1928-ban írt egy szakmai munkát, a Zollwachvorschrift-et (Vámügyi elöírások), amely kisebb módosításokkal ugyan, de máig hatályos. Ne legyünk szükmarkúak, alapmü lehet(ett). Valószínüleg tényleg értett a dolgához, mert hamarosan a mai bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem (egyik)elödjén a Világkereskedelmi Föiskolán tanított. Pályafutásának újabb állomásaként államtitkár lett 1930-ban. Mindeközben Ausztriában igen nehéz idök voltak és súlyos politikai viharok is dúltak. Az NSDAP-nek is viszonylag korán a tagja lett, 1932-ben vették fel, ez ekkoriban, föleg töle nem volt egy taktikus lépés, ezért 1934-ben el is bocsájtották az állásából, a közben gyorsan fasizálodó államban. Ö komolyan vette a náciságát, nem amolyan opportunista tisztviselö volt. Részt vett az 1934-es úgynevezett Júli Puccsban. Az osztrák nácik ekkor gyilkolták meg a kancellár  Engelbert Dolfußt és próbálták megszerezni a hatalmat. Dollfußt sikerült megölni.

Innentöl kezdve Senkowsky ingázott egy kevesett a börtön, a munkahely(ahova egyszer érdekes módon visszavették) és az otthona között. Bizonyítékot nem nagyon találtak ellene, így a komoly fenyítést mindig megúszta. Végül 1936 márciusában megunta a vegzálást és a Harmadik Birodalomba szökött.

Itt került közelebbi munkakapcsolatba az SS-el, gazdasági vonalon természetesen, majd 1938-ban az Anschluss után magától értetödöen Felsö-Duna Gau (Felsö-Ausztria) vámparancsnoka lett. Hamarosan továbbemelkedett mint gazdasági szakértö. Hol itt, hol ott volt szükség a Birodalomban a szolgálataira, például így került Lengyelországba, helyesebben a Fökormányzóságba magasrangú SS-ként, 1942-ben és maradt ott gyakorlatilag "gazdasági miniszterként" az összeomlásig.

Fölösleges belemenni mennyi mindenért volt felelös ö közvetlenül és közvetve. A szövetségesek örizetbe vették, de két év után, lévén senkinek sem "kellett", elengedték. Ö meg köszönte és jól volt. 1965-ben szivinfarktus vitte el.