Régóta nem jutott időm a blogra, hát kezdjük újra egy rövidke kis poszttal.

Ha össze akarnám foglalni egy mondatban Klara Blum életét, az valahogy így hangzana: Egy osztrák, zsidó nő Csernyivci(Czernowitz)-ból egy palesztin kitérővel a Szovjetunión keresztül jut el Guangzhou-ig, ahol professzorként és kínai állampolgárként hal meg. Nem rossz, nem rossz. Akkor kicsit bővebben:

Klara Blum ma 110 éve született Csernovicban(A Monarchiában még így hívták), ahonnan még gyermekként az édesanyjával Bécsbe költözött, itt 1923-ban megpróbálkozott az egyetemmel, de nem volt képes finanszírozni a tanulmányait a pszichológia szakon, ezért újságíró lett. Mindezalatt meggyőződéses cionistaként a Poale Zion(Cionista Munkások) szervezetében volt kultúrreferens, sőt 1929-ben kivándorolt Palesztinába, azonban nem sikerült neki ott lábat vetnie. Csalódottan visszatért hát Ausztriába, ahol hamarosan belépett a SDAP-ba a mai SPÖ elődjébe, azaz a szociáldemokrata pártba. Itt elsősorban a női emancipáció harcosaként ismerték. A harmincas évek elején az osztrák baloldalon sem kis kavarás ment, ki kivel van és ki ellen alapon, ahol is Klara az Egységfront támogatójaként hamarosan nem örvendett túl nagy népszerűségnek a szocdemeknél, ami a kilépéséhez vezetett a pártból.

1934-ben elnyerte a Forradalmár Írók Nemzetközi Szövetségének az irodalmi díját, amiért a Szovjetunióba utazott, ahol gyorsan letelepedett és állampolgár lett, költőnőként és újságíróként élte az életét. Itt ismerkedett meg élete szerelmével a kínai újságíróval és rendezővel Zhu Xiangcheng-el, akivel rövid és boldog kapcsolatot hoztak össze, a kapcsolat rövidségéről a sztálini tisztogatások tehettek, Zhu-t elhurcolták egy szibériai lágerbe, ahol 1943-ban meghalt, azonban ezt Klara nem tudta meg soha.

Klara azt hitte/vagy hitették el vele, hogy szerelme titkos küldetésre ment Kínába, ezért amikor végre elengedték, azaz elhagyhatta a Szovjetuniót, ami csak 1945-ben jött neki össze, azonnal szerelme után indult volna, de ekkoriban éppen a kínai polgárháború zajlott, ezért némi Közép-Európai kacskaringók után(Varsó, Budapest,Prága és Bukarest) végül 1949-ben Párizsból sikerült az ekkorra már Kínai Népköztársaságba eljutnia. Itt hosszas és természetesen sikertelen keresésbe fogott, majd lassan feladva a keresést 1952-ben Nanjingban letelepedett és el kezdett tanítani a főiskolán német nyelvet és irodalmat, innen 1957-ben áttelepedett Guangzhou-ba ahol élete végéig élt és tanított, de már Zhu Bailan néven és kínai állampolgárként.

Mao költeményeinek német fordítója volt.