Ma reggel nem volt nehéz dolgom, hamar "szembe sétált" velem a náci Németország egy tipikus képviselője, egy orvos, akinek az életútja abban is tipikus, hogy súlyos büntetést nem szenvedett el tevékenysége miatt. Amiről, most mesélni(fordítani) fogok erős történet, ha valakinek sok, gyermekek, mások megölése és halálra éheztetése, inkább ne olvasson tovább.

Valentin Faltlhauser ma 140 éve született Wiesenfeldenben, Bajorországban. Faltlhauser korrekt, nyugodt körülmények között nőtt fel Alsó-Bajorországban, a gimnáziumot a patinás Ambergben járta ki. A müncheni egyetemen először a joggal próbálkozott, de egy év után az orvosi kart választotta. Végül Erlangenben fejezte be a tanulmányait. 1906-ban diplomázott le, ezt a szokásos egy éves önkéntesség követte a hadseregben. Az első világháborút egy bajor ezredben mint ezredorvos szolgálta le. A háború után pszichiáterként kezdett praxisba, azonban ez akkoriban nem volt olyan egyszerű, erősen behatároltak voltak a műfaji keretek. Ez zavarta őt, de szerencséjére az Erlangenben Pszhichiátriai Intézetet vezető, a pszichiátria történetében jelentős személyiség, Gustav Kolb felkarolta és így az ekkor fontos reform kezelésnek számító nyitott gondoskodás(Offene Fürsorge, ez igazából az jelentette, hogy a köz beszéljen az betegekről és ne pedig elrejtve a társadalom elöl legyenek a ideggyógyintézetek páciensei, illetve azt is jelentette, hogy a kezelhető eseteket, regisztrálva és rendszeres felügyelet mellett kiengedte, ezúton is csökkentve a zsúfoltságot.) egyik élharcosa, főorvosként maga Faltlhauser lett. A honnan hová tipikus példája.

Ennek a pszichiátriai reformirányzatnak a képviselőjeként lett az akkoriban is jelentős intézetnek számító Kaufberuen-i Intézetnek a vezetője 1929-ben. 1932 még eme reformirányzatot támogatta, ami kategorikusan elutasította az eutanáziát, igaz ekkor már érezvén a változás szelét(?) a "pszichopaták" elkülönítését is támogatta.

A nácik hatalomra kerülése természetesen ezen a területen is éreztette a hatását, semmilyen reformirányzatnak nem volt helye a barnaszellemiségben. Faltlhauser hamar átnyergelt eme sötét lóra és a Rasszhigénia Társaság és az NSDAP Rasszpolitikai Hivatalának (ez egy ritka tökéletes koronagyémántja volt a náci ideológia megintézményülésének) is a tagja lett. Hamar dönteni-e is kellett, immár az erőszakos sterilizáció ügyében mondott többnyire igent. Szóval elkezdődött, Faltlhauser részese, helyi vezetője volt a korszak összes gyalázatos "orvosi" tevékenységének. Csak egy-két szemelvény ezekből:

Gyermek eutanázia, ezalatt (egy-két elképesztően szerencsés kivételt leszámítva) azt értjük, hogy a harmadik birodalom területén minden szellemi és testi fogyatékkal élő gyermeket legyilkoltak(meg naná hogy faji és vallási alapon is gyilkoltak gyerekeket). Akiknek a gáz jutott, még szerencsésnek "mondhatnák" magukat, jelentős részüket halálra éheztették ugyanis fűtetlen kórtermekben. A harmadik gyakori módszer a Lumináltablettás(teába kavarva) mérgezés volt, ennek a lefutási ideje két-három nap volt. Faltlhauser 1942-ben egy "orvosi" konferencián elbüszkélkedett azzal a "zsír nélküli diétával", ami 3 hónap alatt tökéletes eredményt ér el. Messzi vezet az az út a reformoktól, nem?

Természetesen a T4-Akcióból is kivette a részét. Ez Intézetben tartott szellemi és testi fogyatékos felnőttek elgázosítását takarta. Előszele és próbája volt a Holocaustnak.

Sajnos a háború legvége után az intézetéhez, meglehetősen későn értek oda az amerikaiak, így történhetett meg, hogy például a négyéves Richard Jenne-t nem tudták megmenteni, ő ugyanis 1945 május 29-én meghalt, míg az amerikaiak június 2.-án értek oda, volt páciens, aki alig 12 órával korábban hunyt el. Faltlhauser helyettese meg felakasztotta magát, nem gondolta volna, hogy a főnöke is csak három(igen 3!!!) évet kap később. Faltlhauser 1954-ben kegyelemmel szabadult.

Faltlhauser 84 éves Münchenben halt meg, bűneit felsorolni is nehéz lenne. Nem is próbálkozom vele, hogy miért nem kapott olyan büntetést amilyet és sok hozzá hasonló orvos miért praktizálhatott egyes esetekben akár később, azt még megpróbálom kideríteni, megérteni azt sem fogom tudni.

Az áldozatok nyugodjanak békében.

A fotó is a wikipédiától van.