Monte Cervantes a német Titanic /23.01/
2015. január 23. írta: Skog

Monte Cervantes a német Titanic /23.01/

Meglátjuk egy bulváros címadással mit lehet elérni. :)

A Monte Cervantes is egy hajó ami elsülyedt. Nagyjából ennyi a hasonlóság.

A Monte Cervantes egy német utasszállító volt, a Monte hajósztályba tartozott és a Blohm & Voss építette Hamburgban a Hamburg Dél-Amerikai Gözhajozó Vállalatnak.

Szép nagy hajó volt majd 160 méter hosszú, 20 méter széles, 11,5 méter mélyen szántotta a vizet teljes terheléssel. 14.140 bruttóregisztertonnás volt és súlyához képest lassú volt 14,5 csomóval tudott haladni, mindehhez az eröt 4 motor szállította, ez 6800 lóerö volt összesen és ez két propellert hajtott meg. Papíron 2492 utast szállított volna, de ezt a számot hamar 1750-re szálították le.

Összehasonlításképpen a Titanic 270 méter hosszú volt, majd 29 méter széles és 43 ezer brottóregisztertonnás volt, viszont utasa 2400 volt. Tehát azért egy igen más méret volt a Titanic és jóval gyorsabb is volt, 21 csomóval tudott menni.

A Monte Cervantes 1927 augusztus 25-én csúszott le a sólyáról és 1928 január 3-án abszolválta elsö útját. A vállalat Hamburg és Rio de Janeiro közötti útra építette, az utasok számát éppen azért csökkentették, hogy az út élvezhetöbb legyen, ne legyen olyan nagy a fedélzeten a zsúfoltság. Ezt az utasszámot böven elbírta a hajóra rakott 30 darab mentöcsónak. Maga a hajó modernek számított és azért volt itt is sok minden a fedélzeten, azonban itt a kajütök nagyságát leszámítva minden utas egyenrangú volt, mindenki mehetett mindenhova.

A hajót nem kisérte szerencse, 1928 nyarán egy az Èszaki-fok körüli útnál a jéghegyek körbezárták és a kapitány csak egy igen kockázatos manöverrel tudott a szorult helyzetböl kijönni, keresztül hajózott a jégtáblákon. A hajó természetesen ebben megsérült és majdnem öt méter magasan állt benne a víz, nagy nehezen partot értek, az összes utast leszállították a hajóról és egy szovjet jégtörö segítségével kipumpálták a vizet és úgy ahogy befoltozták a lyukakat. Sikerült hazahajózni.

Az utolsó útja a Monte Cervantest Patagóniába vitte, a Beagle-csatornán keresztül elérték Argentína legdélibb városát Ushuaiát, Tüzföld fövárosát. 1930 január 22-én hajóztak volna tovább, azonban a kapitány, Theodor Dreyer, úgy döntött, hogy a biztonságos útvonal helyett inkább csalinkázik egy kicsit a festöi környezetben. Nem volt jó ötlet, 12:43-kor egy addig a térképen nem jelzett víz alatti szirt alaposan felhasította a hajó oldalát. Kisebb pánik tört ki, ugyanis a hajó igen hamar elöre billent, plusz az ütközés olyan erejü volt, hogy sok minden összetört a fedélzeten. A legénység azért úrrá lett s pánikon, volt a mentöcsónakokban hely mindenkinek és a part sem volt messze. Hamar a környékre is ért egypár kisebb hajó, a Monte Cervantes S.O.S jelét meghallva. A hajón csak egy kis létszámú legénység maradt, akik megpróbálták a lehetetlent, megmenteni a hajót. Közben az utasok lassan visszaértek Ushuaiába, ahol akkoriban nagyjából 800 laktak, ezért okozott egy kis logisztikai problémát a több mint 1300 ember elhelyezése.

70 emberrel a fedélzeten sikerült a motorkat újra beindítani és kicsit arréb hajózni, azonban a folyamatos mérések és a hajó dölése egyértelmüsítette itt sok esély a hajó megmentésére nincs. Ezért a kapitány éjszakára mindenkit a partra rendelt. Innentöl a feladat a hajón lévö értékek és pogyászok mentésére korlátozodott, ezt a munkát másnap több kis hajóval igyekeztek felgyorsítani. Természetesen némi fosztogatás is történt a vízen úszkáló poggyászok között. A hajó másnap 1930 január 23-án délután már a végsö agónia jeleit mutatta, ez és egy steward meggyözte a kapitányt is hogy nincs mese, sorsára kell hagynia a hajót, már éppen másztak volna lefele, amikor a hajóból egy hatalmas légbuborék kiszorult és a hajó mint a villám belecsúszott a mélybe. Az emberek a vízbe ugrottak és a kapitány kivételével mind ki is lettek halászva. A kapitány lett így az egyetlen halálos áldozat a hajóról.

A hajó sekély vízben süllyedt el és bár a hajózási úton feküdt, de mert jól látható volt, nem szedték ki. Azonban a második világháború után olyan mértékben emelkedett meg a használt fémek ára, hogy 1951-ben megpróbálták kimenteni, kiszedni ami csak értéket képviselt, hosszú, többhónapos munkával a hajót kibelezték és 1954-re hajózhatóvá tették, majd elvontatták Ushuaiába.

A hajó elsüllyedésének a helyét még a 2000-es években is kutatták, és borokat és apróbb tárgyakat fel is hoztak. Ushuaiában egy utcát is elneveztek a kapitányról, itt található a síremléke is.

monte_c.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr577100235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása