Ma március hatodikán 1958-ban halt meg az FPÖ, a jelenlegi osztrák kormány koalíció kisebbik tagja, elsö elnöke Anton Reinthaller, aki, ne finomkodjunk, náci volt.

Tekintsünk bele wikipédiás életrajzába ahhoz, hogy többet lássunk e témában. Itt Ausztriában a náci, az náci, azaz NSDAP párttagságival rendelkezö emberke. Itt is tud e kifejezés szidalom lenni, de itt mégiscsak történeti kontextusában használják eme rendesen elkoptatott fogalmat.

Tehát Anton Reinthaller, rossz szokásomhoz híven, akit nem komálok csak per du, azaz tegezem, tehát Anton 1895 április idusán látta meg a napvilágot Mettmachban, ez jó Adolfunk szükebb pátriája, az Innviertel Felsö-Ausztriában. Szülei parasztok voltak, hogy nem a legszegényebb réteg, az csak sejthetö, ha a fiúkat Linzbe tudták járatni a reálgimnáziumba.

Elsö világháború következett, ahol a keleti fronton szolgált, fogságba esett és 1916-18 között kénytelen volt a muszkák kenyerét enni. A hadifogságból föhadnagyként tért haza. Nemsokára Bécsben találjuk, ahol a BOKU-n, akkor még csak föiskola, végzett erdészként. Hamarosan a Landbundban találjuk, ez egy német nemzeti párt kisgazda alapon A korabeli Ausztriában, innen nem túl meglepö, hogy egyenes út vezetett az osztrák NSDAP-ba már 1930-ban.  Anton nem egy békés típus volt, hát éppen ezért meglepö, hogy a párt nem annyira harcias szárnyához tartozott, hogy volt-e a pártnak békés szárnya, szerintem minimum kérdéses, de ha nem is volt, akkor ö amolyan álmában is lött a marxistákra tipus lehetett, nem mindig, mint a többiek. Amikor az osztrák nácik (is) bemutatták 1934-ben, hogy sem nem Machiavelli, sem nem Szun-Ce nem volt a tanítómesterük és alaposan bebukták a Júlipuccs néven futó hatalomátvételi kisérletet, na azután a harcias tipusoknak is erösen ajánlott volt a menekülés. Ez Antonnak sem jött össze, hiába volt egy hajszállal békésebb dolgozó, így a Anhaltelagers Kaisersteinbruch-ban(Ez egy internáló tábor volt) találta sokadmagával magát. Itt természetesen a kényszerüség remek alkalmakat adott az ismerkedésre, Anton hát erösen összehaverkodott, a szintén nem toleráns stilusáról hírhedt Ernst Kaltenbrunnerral. Igen ö az a költöien finom arcvonásokkal rendelkezö kedves hivatalnok aki késöbb a Biztonsági Főhivatal(RSHA) és az SD fönöke volt.

Ez az idöszak éppen az ausztrofasizmus vidám kis barakja volt, ahol a nácik éppen be voltak tiltva, na ö ekkor állt neki pártot újraszervezni, békés, rendes politikai alapon, szigorúan. El is nevezték róla ezt a próbálkozást Reinthaller Akciónak, márminthogy jöjjenek össze az ausztrofasiszták és a nácik, milyen jó buli is lenne az, na. Nem jött össze 2.0. Több oka is volt ennek, például az ausztrofasiszták, akik féltek a náciktól, mégse kellett volna a mini musollinit (Dolfuss) elvérezni hagyni egy kanapén a kancellárián, illetve voltak olyan nácik, vagy majdnem nácik, mint például Ernst Rüdiger von Starhemberg(ö Röhm és Adolf osztrák szerelemgyereke lehetett volna, akár), akik nem rajongtak az ötletéért a jó Antonnak. Szóval szegény ejtve lett, elvesztette a pártbeli pozicióit, de mégsem lett teljesen kegyvesztett ember, mert Hess, aki szintén nagy politikus vala(Repülödinasztia vagy miaszösz), pártját fogta.

1938. március 11. igen örömteli pillanat lehetett neki, ugyanis nem csak végre a német nép kebelére tért a tékozló osztrák fiú, hanem belöle minisztert csináltak a nem túl hosszan regnáló új osztrák, német, náci, átmeneti és/vagy a megfelelö aláhúzandó.

Földmüvelési Miniszter. Két napig. Mit csinált vajon? 48 óra az hosszú idö tud lenni. Még hivatalba lépési ünnepi szónoklatra is jutott:

„Der nationale Gedanke bedeutet in seinem Wesen nichts anders als das Bekenntnis der Zugehörigkeit zum deutschen Volk.“

„A nemzeti gondolat önmagában sem jelent mást, mint a német néphez tartozás elismerését.“

Végül is.

Jól példázza nemes lelkületét e környezetnek, hogy felesége és az egyébként is nótorius feljelentö Margarethe von Pausinger(Felsö-Ausztriai festönö) a lányát Lambachban meglátogató expresszionista festöt Fritz Wingent kapásból feljelentették, mert pesszimista megjegyzést tett a német nép jövöjére, miszerint Németország (ezzel) a vezetéssel az ebek sorsára(fog) jutni. 10 hónap börtönnel jutalmazták szegény Wingent, akit végül defetizmus és egyébb hazaárulások miatt Majdenekben gázosítottak el végül. A jegyzökönyveben, ami ezt a feljelentést tartalmazza, konkrétan az áll, hogy két szigorúan nemzetiszocialista asszony volt a feljelentö. Ennyit erröl.

1938 decemberében Antont az SS is a keblére öleli, annyira, hogy 1941-re tiszteletbeli SS Brigadeführer lett belöle, söt kitüntetik, hiszen az SS Oberabschnitt Donau ló inspiciálójának, azért járt valami.

Pechére a Harmadik Birodalom nem lett ezeréves, ezért két és fél év szigorított járt neki, illetve vagyon elkobzás, immár Ausztriában.

1955-ben megalapítja jó pár rokonlélekkel együtt a Szabadságpártot/Freiheitspartei, a mai FPÖ-t, aminek 1956-ban az elsö elnöke lett, egészen a halálig az is maradt.

Ha valaki szerint az FPÖ ettöl még nem náci, annak csak annyit mondanék, tessék utánanézni, ki lett a második elnöke a pártnak és volt az 1978-ig.

Friedrich Peter.

Igen ö csak Einsatzgruppés volt. C-s.

Ennyi.

ui: Hogy manapság ki Burschenschaftler, illetve ki nem, pont annyira érdekel ezek után, mint hogy, hoggyal nem kezdünk mondatot.