A vadorzó géplakatos
2014. április 11. írta: Skog

A vadorzó géplakatos

Ma, kisebb egészségügyi szünet után, kanyarodjunk vissza a Salzkammergut-i ellenálláshoz.

Karl Gitzoller, az elsö ott fenn a hegyen.

Karl a festöi Wolfgangsee mellett született 1905-ben, rendesen végigjárja iskoláit, végül 1923-ban géplakatosként végzett. Megházasodik, születik két lánya és még csak nem is politizál. Csendben ellenne, de hát az a fránya történelem, azaz a korabeli körülmények. Az 1934 februári felkelés öt is felrázza, részt nem vesz benne, de valahogy a kissé inkorrekt körülmények és a retorzió öt is a munkásmozgalomhoz, jelen esetben a helyi, immár illegális kommunistákhoz sodorja.

Itt megismerkedik az ideológián túl, jó sok emberrel, akik majd jelentös szerepet játszanak történetünkben. Az 1938-as Anschluss, Ausztria náci, német annektálása, már illegális kommunista párt soraiban találja, azaz a derék osztrák rendvédelmi erök csinos kis kartotékot vezetnek róla is. Ennek a Harmadik Birodalomban súlyos következményei voltak többnyire, néha viszont szerencsével is járhat ez a hátrányos megkülönböztetés. Karl-t is besoroznák 1939-ben a hadseregbe, azonban mint politikailag megbízhatatlan, nem rukkolhat be, hanem mint géplakatos irány a gyárba páncélokat hegeszteni a Steyr Werken-be, ez az a gyár ahol a fénykorban mondjuk ilyeneket gyártottak.

A gyárban természetesen igen aktiv az illegális élet, meg a Gestapo, így Karl 1942-ben le lett tartóztatva, azonban a szállítás közben Wels-ben meg tud szökni, a környéken 8 napig bújkál, míg egy kerékpár illegális birtokviszonyba kerülésével, segítségével elkerekezik szükebb pátriájába Salzkammergutba. Itt pedig Resi Pesendorfer segítségét kéri, hát ki másét. Resi a már emlitett Villa Waldhütte-ben elrejti, majd a Totes Gebirge egyik nehezen megközelíthetö hegyén a Sünön (Der Igel) rejtözik el. Konkrétan Hütte-röl Hütte-re vándorol miközben részben az asszonyok fedezik és ellátják információval és a hegyen nem beszerezhetö élelemmel, persze amit lehet az  össze vadorozza. Ez egy olyan helyi sajátosság, hogy állítólag a környéken mindenki ért hozzá.

1943-ban kiszabadítják Sepp Plieseis-t egy koncentrációs tábor melléktáborából, ez egy kis kényszermunkatábor Dachau altábora, a környéktöl nem messze fekvö Bad Vigaun -nál. Azért ez akkoriban nagyon ritka, sikeres fogolyszabadítás egy táborból a Harmadik Birodalom szívében?! Èjszakai menekülésük közben egy arréb lévö hadifogoly táborba botlanak, némi lövöldözés és egy könnyebb comblövés árán megússzák. Sikerül ezután is "alámerülni" a szülöfaluja közvetlen környékén. Egy Hüttében lábadozik. Miután felépül, többedmagával "végleg" felmegy a hegyre az Igel-re. Itt rohamosan gyarapodni kezd a "partizán" csapatuk, nem volt olyan népszerü a Totális Háború errefelé. A pillanatok alatt 30 före felszaladó csoport komoly logisztikai fegyvertényt bemutatva sokáig észrevétlenül élelmezi és fegyverezi fel magát, azért abba a 1945 tavaszán fent rejtezö 500 emberbe gondoljunk egy kicsit bele, mennyi mindennel jár 500 ember ellátása. 1945 tavaszán  már egy jól müködö rendszer alapján szórják szét a hegyen a Hütték között az embereket. Ez a terület viszonylag késön szabadul fel, 1945 május elején, de a tél még rendkivül ideális viszonyok mellett is az Alpokban április végéig gyakorlatilag minden hadmozdulatot lehetetlenné tesz. Egy nem igazolható elbeszélés szerint, 1945 márciusában felvetödik a helyi Gestaponál, hogy fel kéne menni, nagyjából még az is megvan, hogy hova, de a katonatiszt akit a katonai támogatásért felkeresnek kiröhögi öket. Annyi realitás érzéke, életösztöne még a helyi Gestaposóknak is volt, hogy oda föl még nyáron is nehéz fölmenni, de tél végén, úgy hogy a föntiek, mondjuk úgy akadályokat gördítenének a vállalkozás elé, hát lehetetlen.

A háború legvégén már nácikra vadásznak és mükincseket mentenek, itt utólag van némi ellentmondás a résztvevök között, hogy ki, mit tett pontosan, de az biztos nem kevés mükincs köszönheti nekik a gyors megkerülésüket.

Mivel Karl sokáig volt illegalitásban igy jó sokáig kellett dolgoznia, hogy a nyugdíj összejöjjön, ez azért egy kicsit vicces, de hát rendnek kell lennie, vagy mi a szösz gondolhatták a 70-es években a hivatalnokok. "Bácsi kérem, megvan az a 40 munkában letöltött év? Nincs? Akkor tessék még dolgozni." Most nem vicceltem. Tényleg.

Karl Gitzoller 97 évesen hal meg, békében nyugdíjasan.

imagesCA5XW6XN.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr466015131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.