Ma az egykori náci Németország hecckampányainak egyik legklasszikusabbikával, a kairói zsidóper fogunk foglalkozni.

Az alapszituáció egyszerü volt mint egy faék(Végy egy jó adag antiszemitizmust, hazudj hozzá egy "keveset" majd szórd szét ezeket), na de a körülmények, meg a nácik sima és diplomatikus stílusa, hát némileg bonyolult lett a végére az ügy. Ha még hozzá teszem, hogy itt de jure a nácik gyöztek...

A német egyesület Kairóban, az 1933-ban a Németország szerte lezajlott Zsidóbojkottra reagálva, kinyomtatott egy kétnyelvü(vicces módon német és francia nyelven, még véletlenül sem angolul) klasszikus antiszemita pamfletet. Ezt Kairó szerte sérelmezte a helyi zsidóság. Ne szaladjunk ennyire elöre, a zsidóbojkott miatt, válaszképpen a tehetös és népes egyiptomi zsidó közösség bojkott felhívást szorgalmazott a német áruk ellen, aminek amúgy csekély foganatja lett. Na erre kapták föl a fejüket a kairói németek, Alfred Hess vezetésével(Ö Rudolf Hess öccse volt, az az a világos tekintetü ejtöernyös csávó), hogy itt akkor tettekre van szükség, így lett a pamflett. Ami teljesen szokványosra sikeredett, semmi új dolog nem volt benne, felvonultatta az összes negatív sztereotipiát a zsidókkal kapcsolatban. Èrtelemszerüen ez azért sokaknál kihúzta a gyufát, azt is tegyük hozzá hogy nem azonos súlycsoportba tartozott a két közösség. A németek nagyjából ezren voltak Kairóban és még egy pár tucatnyian Egyiptom szerte, míg a zsidók minimum 75 000 közösséget bírtak a magukénak, igaz ez nem volt teljesen homogén csoport. Egyiptom meg természetesen ekkoriban a brit korona alá tartozott. A brosúra a német egyesület elnökének a neve alatt jelent meg, egy bizonyos Wilhelm van Meeteren neve alatt, kinyomtatni meg egy orosz úriember Safarowsky nyomtatta ki. Beperelni öket pedig egy olasz zsidó Umberto Jabés perelte be, ezért lett a per neve hivatalosan Jabés kontra Meeteren és Safarowsky. A vád rasszizmus, nyilvános rend megvavarása és sértés volt, mindezekért 101 Egyiptomi fontra perelték a öket. Ez jelentös összeg volt akkoriban. Azért lett száz és egy font, mert 100 font felett foglalkozott az üggyel a bíróság, az összeg egyébként egy kórháznak ment volna.

A tárgyalásra, amely komoly nemzetközi szenzációt okozott, mindkét fél feltürt ingújjakkal érkezett. A zsidó közösség elöször a párizsi zsidó sztárügyvédet Henry Torrés-t szerette volna szerzödtetni, azonban ö nem jött el, így Vincent de Moro-Giafferi-t kérték fel, de végül ö sem válalta. Ezekre a hírekre meg egy több minisztérium által delegált német elökészítö csoport alakult, ahol hosszú jelentéseket és elemzéseket írtak az ügyröl és azt is eldöntötték, hogy ez az per egy kiemelkedöen fontos harcállomása a nemzetiszocializmusnak a nemzetközi zsidóság elleni küzdelemben. Ezért a Propaganda Minisztérium a meggyözödéses, fiatal nácit Wolfgang Diewerge-t mozgósította, söt sikerült az ügy számára egy nagyágyút, a náci párttag jogászprofesszort Friedrich Grimm-et megnyerni. Az ügyben elsö fokon az olasz Falqui-Cao bíró ítélkezett. A nácik a 1934 januárjában kezdödött perben a szinfalak elött és mögött is komoly és eredményes munkát folytattak, a védekezési stratégiájuk az intézzük el gyorsan, hiszen ebben az ügyben a bírónak illetékessége nincs is. A védekezés bejött, mert az egyiptomi államügyész is ezt támogatta, így a bíró is csak arról döntött, hogy egyáltalán lehet-e a vádakról ott Egyiptomban pereskedni, hiszen egy olasz zsidónak mennyiben sértés, ha a németországi zsidóságról állítanak bármit, szólt a lényegi kérdés. Mert a német védkezés másik sarkalatos pontja, hogy a brosúrában csak a német zsidóságról, a németek belsö problémájáról volt szó. Nem vagyok egy jogász, de azért ez az anyád kategóriája minimum, hát akkor minek nyomtatták ki ott ?! Pont ott volt egy nyitott nyomda.

Az elsö fokot tehát a felperesek elvesztették(Formai okokból), természetesen nem nyugodtak bele, söt Grimm igen cinikus védekezése is csak olaj volt a tüzre. Német jogászok sora kommentálta a pert és az elsöfokú ítéletet, hogy bizony itt ennél a vádnál az a bíróság nem lehet illetékes. A második felvonás is az alperesek, a nácik gyözelmével zárult, akik annyira élvezték a sikert, hogy kiadtak a perröl egy brosúrát, ami masszívan antiszemita volt, például Jabés nevét direkt Schabbesnek írták, mert így, ugye mint sábeszdekli jóval zsidósabb...

A siker felvitte a "derék" Wolfgang Diewerge sorát, igazi náci mintakarriert futott be Goebbels irányítása alatt. Grimm meg már eleve mintanáci volt. A per következményeképpen az antiszemitizmus elleni liga( Ez szervezte a pert és a zsidóbojkott elleni fellépéseket)  az erejét vesztette és az egyiptomi zsidó közösség még megosztottabbá vált, ezzel szemben a nácik még cinikusabbak és eltökéltebbek lettek. A per után Németország szerte a zsidók számára egy nyugodtabb szakasz jött, mely egészen a Kristályéjszakáig tartott, ez sok német zsidót megtévesztett.