A szesztestvér
2014. június 30. írta: Skog

A szesztestvér

Kurt Werner Rudolf Gildisch.

Gildisch, bár életében voltak pillanatok, amikor a történelem színpadán mellékszereplövé lépett elö, alapvetöen egy alacsonyrangú tiszt az SS-böl, egy végrehajtó ember, aki szerette az italt és hithü náci volt. Èrdekes inkább az életútja, az jóval többet elárul az SS-röl és a III. Birodalomról.

Gildisch 1904-ben Potrempschenben, Kelet-Poroszországban született tanári családba, ö maga is az apja nyomdokaiba lépett és tanár lett, de mivel a tanárvizsgát 1925-ben tette le és ekkor éppen rendkívül nehéz volt tanárként elhelyezkedni, a rendörségnél talált munkát, ahol gyorsított menetben tisztnek képezték ki. 1925 októberétöl Berlinben szolgált mint rendör, itt hamar az a hír lengte körül, hogy nem egy poroszos munkát végzö valaki és hogy szereti az italt. 1931-ben elbocsájtották, mert az elözö két, a munkáját negatívan befolyásoló tényezö mellé került az is, hogy szoros kapcsolatokat ápolt a berlini nácikkal. Végül is az tette be a kaput, hogy részegen a laktanyában náci indulókat énekelt.

Ha már a rendörségtöl kilépett, hát akkor az NSDAP-be és az SS-be meg belépett, volt egy rövid SA tagság mint intermezzo. 1932-ben már a Führert kisérö kommandóban találjuk, söt 1933-ban annak a vezetöje is lett, de jó szokásával, az ivással nem tudott felhagyni, hát 1934 május elsejével onnan le kellett lépnie. A Führer környezetében a tintázást nem nézték jó szemmel, kicsit távolabb persze már más volt az eset.

Elbocsájtása a testörség éléröl pont kapóra jött Heydrichnek, aki éppen igen fontos ügy(ek)ben keresett megfelelö és megbízható embereket, ez az ügy pedig már itt a blogon is sokat emlegetett Hosszú Kések Èjszakája, ahol az SA vezetésével, náci ellenes és annak vélt politikai ellenfelekkel és különféle, akár náci párttag, személyes ellenfelekkel végeztek. Ma a kutatások körülbelül 150 és 200 ember közé teszik az aznap éjjel lapátra rakott emberek számát.

Tehát Heydrich fontos feladatot adott Gildischnek, keresse meg és ölje meg Erich Klausenert, aki rendkivül elökelö helyen állt az összeállított listán. Klausener magasrangú belügyminisztériumi vezetö volt 1933 februárjáig és a katolikus politikai körök egyik tekintélyes vezetöje volt. 

Gildisch, nem tökölt sokat és felkereste  Klausenert, a korábbi fönökét, aki a Közlekedési Minisztériumban dolgozott és ott helyben beleeresztett egy pár golyót, majd a szobából felhívta Heydrichet, hogy akkor meló rendben van, erre Heydrich azt javasolta tegyenek úgy mintha Klausener öngyilkos lett volna. Ez olyan tipikusan náci cinizmus volt, becsörtet egy rakat SS az irodába, majd lövések hallatszanak és mint akik jól végezték a dolgukat kijönnek és azt mondják, hogy üpsz ez meg megöngyilkolta magát. Nem egy rejtöi fantázia, na.

 Ezután részt vett jó pár SA vezetö elfogásában és kivégzésében, ez természetesen jutalommal járt, SS-Sturmbahnführert csináltak belöle, ez örnagyi rangnak felelt meg. Ezek után törvényszerü lett volna, hogy szép magasra jut, de 1936-ban Lipcsében nem kis botrányt okozott részegen, lényegében mindenkit akit ért elzavart a fenébe, köztük a lipcsei rendörfönököt, a Szász tartományi fönököt többek között. Ezután Himmler megköszönte a részvételt neki és ajtót mutatott.

1939 szeptember elsején Gildisch azonnal jelentkezett a Waffen-SS be önkéntesnek, ahol befogadták, söt kilátásba helyezték, hogy ha jól teljesít akkor akár a rangját is visszakaphatja, ez azonban soha nem történt meg. A nyugati hadjárat idején, természetesen, kapott egy büntetést, mert részegen egy francia lokálban a pisztolyát elövéve fenyegetödzött, a katonai rendészeknek meg nem vetette alá magát. Ezek után, mi sem logikusabb, Bad Tölzben az SS (hadi)altisztképzöjében találta magát. Tizedesként hagyta el Bad Tölz-et, de hamarosan hadnagyként szolgált a keleti fronton. 1942 nyarán ittas állapotban tett sok hangos sértést a Wehrmachtra, ezért több heti fogdára ítélték. A háború végéig a keleti fronton szolgált, többször megsebesült, végül Berlin ostromakor 1945 május 2-án esett szovjet fogságba, ahonnan nagy szerencsével 1946 augusztusában eleresztették.

Hazatérése után a jobb lábát amputálni kellett, ezért is nehezen jutott munkához, persze a politikai és harci múltja sem segített neki ebben. Hosszas munkanélküli lét után az Evangélikus Segélynél kapott munkát, mint könyvkötö. 1949-ben felismerték, méghozzá mint Klausener gyilkosát és fel is jelentették. A gyilkosságért 1953-ban 15 évet kapott. Ebböl az ítéletböl sokat, súlyos alkoholizmusából fakadó májbetegsége miatt nem töltött le. 1956 március 3-án a kórházban meghalt.

A nyelvét kidugó és bal kézzel a mellkasán átnyúló figura volt Gildisch.

Begleit.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr546454885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.