Inge, a BRD, a DDR és az RAF
2015. január 12. írta: Skog

Inge, a BRD, a DDR és az RAF

Új év, újra a munkahelyen, ünnepeljük hát meg. Jöjjön hát a ma 70 éves szereplő, Inge Viett. Vele alámerülünk a háború utáni Németország(ok), a Vörös Hadsereg Frakció és más terrorszervezetek történetében. Kalandos és hosszú utazás lesz.

Inge Viett 1944-ben Barsbüddeben(Barsbüttel) született, ez a falu Schleswig-Holsteinben tartományban található meg. Édesanyja igen fiatalon szülte őt és közelebbről nem ismert okok miatt a helyi gyermekgondozási hivatal már kétévesen elvette őt és árvaházba került, majd 1950 nevelőszülőkhöz adták. Nem jött ki a nevelőapjával, sőt az egyik szomszéd megerőszakolta még kiskamaszként. Ennek tükrében nem meglepő, hogy 1959-ben alig 15 évesen megszökött nevelőszüleitől. A helyi lelkész segítségével egy éven át hátrányos helyzetű fiatalokat segítő otthonban lakott és tanult, itt kezdett el a óvópedagógia felé közeledni. Óvónőképzőbe került Schleswigbe, ahol testnevelő tanár szeretett volna lenni, a képzést utólag az iszonytató kifejezéssel írta le. Eddigi életének summája egy öngyilkossági kísérletben csúcsosodott ki. Pedig a java még bőven hátra volt.

A képzést végül befejezte és nevelőnőként Hamburgban egy gazdag családnál kapott is munkát, itt az erősen autoriternek leírt családfő okozott neki komoly gondot, nem lett hát hosszú életű a családnál. Ekkoriból datálható egy kapcsolata egy 20 évvel idősebb nővel, aki jogilag is a gyámsága alá vette és lehetővé tette a testnevelői képzést neki Schleswigben. Ennek a kapcsolatnak az vetett véget, hogy Inge összejött egy afroamerikai származású USA katonával. Ennek azért van egy kicsit jelentősége, hogy érzékelhessük egy leszbikus kapcsolatot hagyott ott egy fekete amerikaiért, egyik sem szokványos ekkoriban, sőt.1963-ig a Kieli Egyetemen tanult, de röviddel a végzés előtt otthagyta az egyetemet és tanulmányait és elment sztriptíztáncosnőnek St. Pauliba, Hamburgba, azért ez egy éles váltás volt. Ezután is csapongó időszak következett, egy új élettársnőjével Wiesbadenbe költöztek, ahol grafikusként segített ki, majd különféle ideiglenes munkái voltak, Idegenvezetéstől egészen a bárhölgyig.

1968-ban vett az élete komoly fordulatot, ekkor költözött Nyugat-Berlinbe, ahol is egy női kommunába költözött először be, itt került kapcsolatba az ekkor már bőven virágzó és forrongó (szélső)baloldali szcénával. Tüntetések, politikai vitafórumok és egy Észak-Afrikai utazás formálta, alakította ki ideológiai hátterét. Mély benyomást tett rá a kontraszt Nyugat-Berlin és Észak-Afrika nyomora között. Egy tüntetésen való őrizetbevétel még jobban radikalizálta őt. Kiprovokálta, hogy addigi munkahelyéről, egy filmkópiákat gyártó gyárból kirúgják. Ezután már teljesen csak a politikával foglakozhatott. Innentől kezdve részt vett az egyre militánsabbá váló akciókban, annyira, hogy megtanult Molotov-koktélt készíteni. Egy ismert foglalt ház a Rauch Haus lakói között volt ekkoriban. Itt lakótársai tartották vissza, hogy egy ellenük irányuló rendőri akció miatt, ne dobálja meg a rendőröket Molotov-koktéllal.

Végül az (majdnem) egyetlen helyen kötött ki Nyugat-Berlinben, ahol ennyire radikálisan álltak a társadalmi és politikai problémákhoz, egy olyan kommunában a Liebenwalder Straße-n, ahonnan a a Június 2. Mozgalom származott. A mozgalom megalakulását közvetlenül egy berlini anarchista Georg von Rauch halála váltotta ki, az ő haláláról mindmáig ellentmondóak a források. Egy lopott kocsi körüli igazoltatás körül lett sűrű golyózápor, hogy ki lőtt először, nem csak az autonóm, alternatív színtéren kérdéses mindmáig

Innentől már konspiratívan alámerülve élt, egy saját (mozgalmi)cellát/sejtet alapított, ami idővel háromból hét fős lett. Ekkor már az igen sűrű 1972-es évben járunk. Már bőven zakatol az RAF. Az berlini színtér először egy brit(Északír) eseményre az 1972-es Véres Vasárnapra reagált igazi terrorakcióval, ami egy félresikerült kísérlet lett és egyből szállította az első civil áldozatot. A berlini brit tiszti klub elé akartak bombát helyezni, de a szomszédos Yacht klub elé sikerült és az időzítőt sem helyezték üzembe, így később a bombát a hajóács és gondnok Erwin Beelitz találta meg és amikor hatástalanítani akarta(?!) akkor az felrobbant és Beelitz meghalt. Inge Viett-et ez megrázta, de balesetnek titulálta később.

A csoport akcióit nem kísérte sok szerencse, az első bankrablásuk is sikertelen volt, csak másodjára sikerült bankot "robbantani". 1972 májusában a Ingét őrizetbe veszik harmadmagával, először Koblenzben, majd Berlinben tartják fogva. 1973 januárjában egy a Német Szövetségi Köztársaság börtöneit felölelő éhségsztrájkban részt vesz, öt hétig nem eszik. Nem sokkal később a létező legklasszikusabb módon szabadul meg a börtönből, a tévészoba rácsát egy becsempészett ráspollyal szétreszeli. Marad Berlinben, ismét egy női kommunában merül alá. Nem sokat tétlenkedik, fegyverrel lőni tanul és újra szervezi a forradalmi sejtjét. Közben dübörög a harc a szélsőbaloldali szervezetek és a hatalom között, ezért egy fontos személy elrablását tervezik, hogy így kerüljenek a börtönben lévő társak újra szabadlábra, az ennek az aprólékos előkészítésébe robban bele a hír, hogy a jelentős személyiségnek tekintett és RAF alapítótag Holger Meins belehal az éhségsztrájkjába a börtönben. Ez felgyorsította a szervezkedést, Inge szervezési szinten részt vett a Günter von Drenkmann elrablását tervező akcióban, ez az akció sem úgy lett, ahogyan eltervezték. A Berlini Főbírót( A berlini felsőfokú bíróság elnökét) nem sikerül elrabolni, viszont az belehal a dulakodáskor kapott lövésbe. A következő célpont a berlini CDU(konzervatív kormánypárt akkor, mint ma) tartományi frakcióvezetője Peter Lorenz. Ha valakinek esetleg segít, akkor ez az elhíresült kép ábrázolja őt a fogságban:

peter_l.jpeg

Na ez az akció sikerrel zárult, a Június 2. Mozgalom több tagját is elengedték Lorenzért cserébe.

Az akció után Bejrútba, Libanonba menekültek együtt a szabadítók és a kiszabadítottak. Bejrút ekkoriban több mint ideális hely volt terrorista körökben. Volt itt jóformán mindenki, elérhető volt palesztin fronton és azon kívül is. Itt több tárgyalás is volt Abu Hasszánnal a Fekete Szeptember vezetőjével(Ők a 1972-es Müncheni Olimpián elkövetett merényletről ismertek leginkább) és Abu Lyad a Palesztiniai Felszabadítási Szervezet kémfőnökével. Azonkívül, hogy itt Libanonban többen is köztük Inge Viett kiképzést kapott, nem sikerült sok mindent elérni a németek szempontjából.

Visszatérve Berlinbe lezavarnak két bankrablást, amik elsősorban arról lesznek híresek, hogy a bankok alkalmazottainak négercsókokat osztogattak.

1975 szeptember 9.-én ismét őrizetbe veszik, ismét harmadmagával, majd nemsokára gyakorlatilag a teljes Június 2. Mozgalom felszámolásra kerül, hiába Nyugat-Berlin azért egy zárt terület volt akkoriban és ez erősen a rendőri erőknek kedvezett.

Már 1975 szentestéjén megpróbált Inge ismét többekkel megpattanni, de akkor még nem jött össze a szökés. Viszont július 7-én 1976-ban sikerül egy lemásolt kulcs segítségével négyesben a szökés, egyikük hamar újra lebukik, így hármasban viszont kijutnak Bagdadba. Itt találkoznak újra még az előzőleg kiszabadított társaik egy részével, akikkel Dél-Jemenben kötnek ki a palesztinok egyik kiképző táborában. Bécsbe bukkantak föl késöbb, ahol is egy gazdag vállalkozó elrablásával finanszírozták tovább  menekülést(31 millió schillinget szereztek, hiába nem kicsit gazdag volt az a Walther Palmers) és terveztek újabb akciókat. Egy Itáliai kitérő után Inge 1978-ban újra Berlinbe készült, egy újabb fogolyszöktetésre, amikor is az NDK zordon állambiztonsága, a Stasi jelezte Inge teljes meglepettségére, hogy tud Inge igazi személyazonosságáról és lecsekkolták nem dolgozik-e a nyugatiaknak, ez nekem kissé viccesen hangzik, ugyanis ezt más forrásból simán lecsekkolhatták volna, de sebaj. Berlin Schönefeld reptéren hívták félre, egy kis csevejre.

Teljesen meglepő módon, sikeres az akció elsőre és Till Meyert sikerül kiszabadítani, azonban Andreas Vogelt nem, hát túl nagy lett a purparlé. Inge Viett ezután, mert a csoport komoly fegyvergondokkal küszködik, újra felveszi a kapcsolatot a Stasival, akik kisegítik őket nem csak fegyverrel, hanem titokban szabad elmenetelt biztosítanak a csoportnak Kelet-Berlinen keresztül. Bulgáriában Burgaszban a repülőtéren azonban rajtuk üt a nyugatnémet hatóság(ezt keresem keményen, hogy erről ki írt és mit, mert azért az érdekes hogy egy keleti blokkhoz tartozó országban hajt végre sikeres akciót egy nyugati hatalom, megvan csak papíron). Itt Inge alig tud elmenekülni, a többséget elfogják. Harmadmagával (most mit csináljak ő egy ilyen típus) elmenekül és egészen Prágáig jut, itt a helyi titkosszolgálat fogja vallatóra, hogy akkor na és most. Harmadnapra nincs mese marad a Stasi mint egyetlen segítség, akik még mindig igen segítőkészek és kimenekítik. Innen Bagdadba repül és próbálja csoportját összegereblyézni, már akit lehet, még Párizsba is elrepül, de a csoport maradéka több, mint rezignált volt.

Párizsban hosszas, nem a legjobban konspirált találkozókon egyeztetnek a RAF és a Mozgalom az egyesülésről, mivel azonban ezt kiszúrják a hatóságok és egy nagyadag résztvevőt, leginkább a Mozgalom tagjait letartóztatták, így Inge más lehetősége nem lévén csatlakozott a RAF-hez, a Június 2. Mozgalom meg feloszlatta magát.

A RAF-ban a pályafutása nem lett hosszú, kirekesztve érzi magát, nem ismer gyakorlatilag senkit és ezért őt sem veszik komolyan, így amikor RAF is felveszi a kapcsolatot némi segítség ügyében a Stasival Berlinben, eredetileg a RAF fekete Afrikában szeretett volna eltűnni(sic), erre a Stasi finoman jelezte, hogy az nem a legegyszerűbb. A tárgyalások közepette jelezték Inge Viettnek, hogy ezzel szemben ő akár le is telepedhetne az NDK-ban. Viett meglepődik és gondolkozási időt kért. Ismét Dél-Jemenben köt ki, de hamarosan Belgiumban egy RAF-es konspirált lakásban él Namurban. 1981-ben Párizsban elkövet egy fatális hibát, két közlekedési rendőr észreveszi, hogy bukósisak nélkül robogózik, utána erednek, amiből egy a beszámolók szerint igen filmre való hatalmas üldözés lett. Nagy nehezen már-már lerázva üldözőit egy parkolóházban belefut egy rendőrbe Francis Violleauba, aki a fegyverrel közeledő Inge láttán fegyvert rántana, de Inge lelövi. Maradandó egészségügyi károsodást kapott a lövéstől a rendőr, aki 54 évesen a sebesülése következményeibe halt bele 2000-ben.

Inge Viett a történtek és a körülmények hatására végül is úgy dönt letelepedik az NDK-ban.

A Stasi nem arról volt híres, hogy pongyolán szervezett volna meg bármit is, ezért féléven át Inge egy izolált ingatlanban élt, ahol körülményesen kidolgozták és megtanították neki a legendáját(Fals élettörténetét), amivel elhelyezkedhet a NDK-ban mint egyszerű polgári személy.  Mint Nyugatról hazatelepült fotográfust akarták "eladni" Drezdában , de pechére egy kolléganője, aki járt már a Szövetségi Köztársaságban, látta a körözési plakátot amin szerepelt és így pletyka szinten, de lebuktatta. Ez a Stasi-nak bőven elég volt, gyorsan új legendát dolgoztak ki és Magdeburgban lett gyermekeket nyaraltató szakszervezetis. Természetesen már az első legendája sem kerülhette el a sorsát, Inge már akkor hivatalosan a Stasi munkatársa lett, besúgó

Neki sem tetszett az NDK, sem azon belül az élet, de nem volt abban a helyzetben hogy bármit is tehessen, viszont talán érdekes módon a 1989-es fordulathoz is meglehetősen kritikusan állt hozzá, sőt ellenforradalminak is minősítette a templomokban lezajlott szervezkedést, a tüntetések egy részét, jelentékeny részét a templomokban a szertartások után összegyűlt emberek szervezték.

Az NDK szétesése után azért potyogtak ki a csontvázak nem csak a HVA hanem a Stasi szekrényéből is, így más az NDK-ban alámerült volt RAF taghoz hasonlóan az ő igazi identitása is kiderült.

1990 júniusában a szomszédasszonya feljelentette, "csekély" 50 000 német márkáért, ez akkoriban nagy pénznek számított. 1992-ben elítélték 13 és fél évre, amelyből a felét leülte és 1997 óta szabadlábon van. Azóta írásból él és politikailag még mindig aktív. Azon kevesek közé számít, aki soha semmikor nem határolódott el a valamikori RAF-es és Mozgalmi cselekedeteitől. Továbbra is esküdt ellensége a mindenkori hatalomnak

Akkor:

inge.jpeg

és ma:

inge_2.jpeg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr557063859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.