Egy dán költőről
2015. január 13. írta: Skog

Egy dán költőről

Szép napot mindenkinek, ma Kaj Munk dán lelkész és író, költő, életével fogunk megismerkedni.

Kaj Munk 1898 január 13.-án született Mariboban, Dániában. Sajnos a szülei igen korán meghaltak, így ő egy gyermektelen rokoni házaspárhoz került, a tegnapi poszt alanytól eltérően ő igen meleg szeretettel teljes otthonra lelt nevelőszüleinél, akik mélyen vallásosak voltak. Nevelőanyja mozgáskorlátozott volt, ez is kihatott Kaj későbbi életére, hogy a hátránnyal élők is élhetnek teljes életet. Már az iskolában felfedezték irodalmi tehetségét és bátorították, hogy írjon. A környékbeli evangélikus lelkész is így tett, ezzel is terelve Kaj-t a keresztény irodalom felé. Az érettségi megszerzése után, Koppenhágában az Evangélikus Főiskolán tanult tovább 1917-ben. Itt jelentek meg az első művei és itt gondolkozott el azon komolyan, hogy nem lelkész lesz, hanem tanulmányait abbahagyva író, de szüleire való tekintettel ezt nem tette meg. A kötelező tanulmányútja Németországba és a Csehszlovák Köztársaságba vezette őt.

Lelkészi beiktatására 1924-ben került sor az Ulfborg környéki Vedersöben, itt is maradt haláláig. 1929-ben elvette a községből származó Elise Jörgensent, akivel öt gyermekük lett. Ezidőtájt már elismert irodalmár volt, hiszen 1928-ban bemutatták Koppenhágában az Egy idealista című darabját mely Nagy Heródesről szól. 1931-ben egy újabb darabját mutatták be, sőt innentől kezdve rendszeresen publikált a legnagyobb dán napilapba a Jyllands-Postenba.

Egy a falujában történt tragikus halálról, egy ifjú anyát a frissen született gyermekével az ágyban holtan találtak, írta meg a legismertebb, mindmáig népszerű művét az Ordet-et(a szó). Ha valakit érdekel a halál megfoghatatlanságáról, a hitről és a feltámadásról szóló mű, úgy 1955-ben egy dán rendező(Carl Theodor Dreyer) megfilmesítette a drámát Ordet címmel.

Egy 1938-as művével igen érzékeny területre jutott el a korábban a fasiszta Olaszországot és a náci Németországot is pozitívan tálaló Kaj Munk. Ez a mű a Han sidder ved Smeltediglen(Aki az olvasztótégelynél ül), a zsidóknak az üldöztetéséről szól a náci Németországban, ebben a műben már kemény szavakkal illeti a nácikat.

Hogy hogyan jutott el idáig érdemes politikai véleményének fejlődését is górcső alá venni. Már ha csak azt vesszük, hogy a lap amibe írt egy konzervatív napilap, akkor sejthető hogy azért nem egy baloldali dolgozóval van dolgunk. Sőt Kaj Munk egy időben, mint már fentebb is írtam igen pozitívan nyilatkozott a korabeli Olasz majd Német diktatúrákról. Nem látott sokat belőlük és igen alaposan bírálták is véleménye miatt, hogy ezeket a rendszereket ő Skandináviába importálhatónak látta. 1936-ban jelenik meg például egy sokat bírált műve a Sejren(Győzelem), mely mű tulajdonképpen Mussoliniről szól és annak az Abesszíniai Hadjáratáról. Azonban az 1938-as novemberi Kristályéjszakát már kategorikusan elutasította és egy híres publicisztikában a zsidóellenes magatartás ellen foglalt határozottan állást. Ezzel ő is hozzájárult ahhoz, hogy Dániában sikerült a nácik elleni passzív ellenállást tökélyre fejleszteni.

Az 1940 április 9-én bekövetkezett német megszállás ellen azonnal felszólalt és ebben ellenállásra szólított fel. Kifejezetten éles nyelvű nyilvános szereplései hamar felhívták rá a német megszállók figyelmét. Az ellenállás tekintetében a norvégiai példát tartotta követendőnek, azaz az erőszakos ellenállástól sem riadt vissza és természetesen a kollaboráció minden formáját élesen elítélte. Természetesen erről is írt egy drámát a Niels Ebbesen-t, aki egy történeti figura volt és meglepő módon a németek ellen küzdött a  14. században. Ezt a művét az ellenállás terjesztette sok ezer példányban, megjelenni csak a háború után jelenhetett meg. Egyre nyíltabban prédikált a nácik ellen, holott világosan tudta ez az életébe kerülhet.

A biztosítékot végül egy 1943 december 5-i prédikációja verte ki, amelyet a Koppenhágai dómban tartott, ebben a prédikációban, melyet sokan hallgattak meg élőben azt mondta, ha valakik egy bizonyos csoportot ebben az országban üldöznek, csak a származásuk miatt, akkor minden kereszténynek és templomnak kutya kötelessége őket befogadni, .... mert egy keresztény nép ha hagyja, hogy a saját értékeit az orra előtt lábbal tapossák, akkor halálos mérget termel a lelkében és isten haragjával fog szembekerülni! 

Alig egy hónappal később, maga Himmler parancsára otthonában letartóztatták és környékbeli erdő szélén agyonlőtték. Mert az a zseni csirketenyésztő azt hitte, ezzel meggyengíti a dán ellenállást.

Nyugodjon Békében!

kaj.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr917066933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.