A Bajor Matyi
2015. január 14. írta: Skog

A Bajor Matyi

Ma egy lokális Robin Hood lesz a téma, a mai Bajorország területéröl, de a 18. században ez bizony még lényegesen komplikáltabb háttér volt. Na akkor vágjunk neki.

Matthäus Klostermayr, egy bajor rabló a történet és a környék höse. Bajor Matyi(Bocsánat)/Bayerische Hiasl.

Akkoriban(A 18. században) történetesen pontosan azt lehetett kihasználni Bajorország területén, amit például a 30-as években egy ideig John Dillinger is kihasznált, ha csinált az ember valami rosszat és a hatóság üldözni kezdte, hát akkor át a határon. Bajorország, azaz a Bajor királyság, azaz a Bajor Hercegség vagyis akkoriban még éppen a Bajor Választófejedelemség nevet viselte és ami onnan balra, azaz a Lech folyón túl volt található na azt hívják ma Schwaben-nak. Nem ezek nem teljesen azok a svábok... Gondolom mindenki tud követni.

Svábok.  Tehát vannak többen is:

Mindez miért fontos? A menekülés kiválló lehetöségén kívül arra is jó hogy megértsük, miért hívták Bayerische Hiaslnak. Mert persze mi sem könnyebb ha valakit úgy nevezünk el ahonnan jött. Bajorországból. A Mátyás és Máté nevek bár egy tőröl fakadnak, de ekkoriban már ezek rég két külön névként léteztek, a Matthias és a Matthäus és a Matthias név bajor beceneve a Hiasl(Nálam Matyi lett). Ugyanis a kolléga az akkori sváb-bajor határon vigéckedett oda-vissza.

Tehát 1736-ban a Lech folyótól és Augsburg városától jobbra, keletre  nem messze fekszik az a falu Kissing, ahol a mi derék Máténk megszületett, már akkor is bajor volt. Tehát nem tudni miért váltott Máté Matyira, de gyerekként valószínüleg még Máté néven futott. Egyszerü sorból származott és tulajdonképpen 16 éves koráig nem sok minden utalt arra, hogy kora egyik leghíresebb rablója válik belöle. Akkor azonban meghalt édesanyja Elisabeth, ekkor ö már régen a környék egyik legfontosabb munkáltatójánál a jezsuita Morgenthau gazdaságánál a kastélyban dolgozott hajtóként, vadászkísérőként és felvigyázóként, azonban egy farsangi tréfa miatt páros lábbal kirúgták. Azt találta mondani egy bizonyos Pater Venantiussal kapcsolatban, aki véletlenül egy macskát talált el a vadászaton, hogy Katzenschützen/Macskalövészet volt az a vadászat. Hát neki is lőttek. Nem tudom amúgy a jezsuiták mennyire humorértök, de ott és akkor ez bizony elég volt ahhoz, hogy Matthäus elveszítse a munkáját.

Mihez kezdhet egy állását vesztett vadászkisérö? Vadorzó lett. Ez még nagyjából nem is lett volna baj, de amikor végre lett egy tisztességes munkája, szolga lett egy épitömesternél, akkor elcsábította a mester egyetlen lányát, söt még gyereket is csinált neki. Ez a kor sem a szabad szerelemről szólt, hát újfent nem várt más csak az rengeteg a Lechen innen és az azon túl.

Természetesen nagyjából mindenki, aki csak tudott vadorzott a környéken, ezért akik hírbe keveredtek, hogy elég jók ebben a (nemzeti)sportágban, akkor azokat a hatalom behívta katonának. 1761-ben ez történt a főhősünkkel is, de sokkal szemben Hiasl(ekkor már Matyi) ezt megneszelte és külföldre futott a svábföldön fekvő Oberottmarshausenbe. Ez légvonalban is becsületes 3, de akár 4 kilométer távolságot jelentett. A szomszéd falut konkrétan.

Kiváló vadász hírében állt, keresték is a környékbeli parasztok bőszen, ha vad garázdálkodott a földjeiken. Jól lehetett ebből élni, hogy mennyire híre ment tehetségének, mi sem mutatja be jobban, hogy mikor végre elfogták és bár elméletileg a halálbüntetés is kijárhatott volna neki, de ö megúszta 9 hónap börtönnel, akkor még III. Miksa bajor választófejedelem a királyi vadászi titulust is felkínálta neki, de. Ö azonban a szabad élet és ezzel járó sanyarú végzet mellett döntött.

Hamarosan ismét híre ment, hogy ö (is) vadászik a környéken, saját szűkebb otthonától nem tudott elszabadulni, ott érezte jól magát és valószínűleg gyermeke és annak anyja is a környéken tartották. Innen már bandája volt és nem csak vadászott, de a helybeliek sorsát a szívén viselte vagy csak okos volt, de mindig adakozott a zsákmányból a helyi szegényeknek. Ezért szabályos helyi hős lett akit óvni kellett, bár másfelől az terjedt el róla, hogy őt nem fogja a golyó. Még korabeli rézmetszeteken is feltünik. Ami ma egy Blikk címlap, az akkoriban egy rézmetszet volt.

Sokáig sikerült ezt a határvidéket a "birtokában tartani", de legalábbis háborítatlanul élni. Többnyire teljesen nyilvános volt merrefelé tanyázik éppen. Természetesen a hatóság ezt azért útobb megunta és 1771 január 14-én Osterzellnél csapdába zárta. A rablók, a korabeli beszámolók szerint hevesen védekeztek, de esélyük nem volt sok, ugyanis a katonaság mely ellenük felvonult egy 300 fős alakulat volt. Négy embernek sikerült a bandából kereket oldania, a többit elfogták.

A Dillingenben lezajlott több hónapos perben Matthias Klostermayr alias Bayerische Hiasl-t halálra ítélték, ahogyan két alvezérét is. A banda számlájára 12 rablást, 8 zavargást és 9 gyilkosságot írtak fel.

A bandavezér kivégzése, még ebben a korban is erősre sikeredett, nyilvánvalóan nagyon példát akartak statuálni. Matthias Klostermayr-t először megfojtották, majd kerékbe törték, lefejezték majd felnégyelték. Ebben a sorrendben. A testrészeket elrettentésül a környék négy fontos helyén kitüzték. Az alvezérek "megúszták" egyszerü lefejezéssel.

Természetesen a nép körében ö mindmáig töretlen népszerűségnek örvend, ezt bizonyítja az alábbi Toten Hosen és Bierlmösl Blosn koprodukció is: (Nagyon jó német, azaz bajor dialektus értése szükséges a fogyasztáshoz.)

 

 

hiasl.jpg

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr437072873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.