Lelkész a pokolban
2015. február 24. írta: Skog

Lelkész a pokolban

Ma igazán gazdag volt a felhozatal érdekes és tanulságos életrajzokban. Ki is választottam egyet, de balra néztem és bizony meg van magyarul is. Azért mindenki figyelmébe ajánlom Marie von Larisch grófnö életét.

Ma Franz Stockra, egy katolikus lelkészre esett végül a választásom, mert nehéz idökben tett tanúbizonyságot arról, hogy egy német nem feltétlenül náci, söt.

Franz Stock Neheim-Hüstenben született Èszakrajna-Wesztfáliában 1904 szeptember 24-én és 1948 február 24-én hunyt el Párizsban. Munkáscsaládba született, 9 voltak testvérek, ö volt a legidösebb. Korán, 12 évesen már tudta pap akar lenni és bár átlagos tanulónak számított, ennek megfelelöen haladt a tanulmányaival, ha nehezen is de 1926-ban leérettségizett, innen az útja a Padernborni Katolikus Hittudományi Föiskolára vezetett, ahol 1932-ben végzett. Közben 1928-tól 3 szemesztert Párizsban töltött, a Katolikus Intézetben. 1932 március 12-én szentelte fel a Padernborni Èrsek Caspar Klein

Jelmondatának Péter elsö levéböl a felebaráti szeretetröl szóló részt választotta " Felebaráti szeretet. Az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok lelketeket az õszinte testvéri szeretet számára: szeressétek tehát egymást állandóan, tiszta szívbõl. Nem veszendõ magból születtek ugyanis újja, hanem Isten élõ és maradandó igéje által."

Mivel Franz Stock az elsö világháború alatt volt gyerek és egy rendkivül gyülölködö korszakban nött fel, ezért a papi hivatása mellett a két nemzet a német és a francia megbékéltetése volt élete fö célja, a népek közötti megértés.

Ennek megfelelöen olyan ifjúsági mozgalomban vállalt vezetö szerepet, amely ezt a nemes célt tüzte ki céljául, a Bund Neudeutschlandban lett szervezö. Itt hamar felhívta magára a nácik kitüntetö és rosszalló tekintetét, ugyanis egy rendezvényen békecsókkal illetett egy színesbörü franciát. A jelenlévö SA legények nem vették ezt jónéven.

1932-34 a Ruhrvidéken volt lelkész, ahol a sok lengyel származású katolikus miatt megtanult lengyelül is. 1934-töl Párizsban lett a német közösség lelkipásztora, itt találta meg igazán a helyét. Rengeteg mindent csinált a körülbelül 500 fös közösség lelkipásztorságán kívül, karitatív és kultúrális témákban.

A második világháború kitörése, mint németet elkergette Párizsból, de miután a Wehrmacht elfoglalta Párizst, újra öt nevezték ki a német katolikusok lelkipásztorának 1940 augusztus 13-ától a francia fövárosba. 1941-töl e mellé ö lett elöször a Wehrmacht börtönének a lelkésze, majd az összes párizsi börtönben halálra ítéltek gyóntatója. Sajnos abból pedig 1941-1944 között volt "egypár". Itt megoszlanak a becslések, de Stock saját feljegyzései szerint ö biztosan ott volt 863 kivégzésnél, ám halálakor ezt a számot kétezer körülire tette. Ma 1014 halálraítéltet tudtak azonosítani, ennél szinte biztosan több ember lett kivégezve a párizsi börtönökben, hogy pontosan mennyi, nem lehet tudni. Egy apró megjegyzés, ezek a halálra ítéltek számai, akiket agyonvertek vagy egyéb okokból haltak meg fogságuk idején nem számítanak ide.

A foglyok és hozzátartozóik beszámolójai szerint elképesztö sokat segített a fogolyoknak. Nem csak lelki támaszuk volt, hanem üzeneteket is közvetített. Nem véletlenül hívták öt a lelkész a pokolbannak és arkangyalnak pokolban.

Amikor Párizs felszabadult 1944 augusztus 25-én Abbé Stock, mert ez volt hivatalosan a neve, Párizsban maradt a nem szállítható német sebesültekkel. Itt játszódott le egy híres jelenet, Párizs fölszabadítása után hajtóvadászat indult a kollaboránsok ellen, mindemellett az SS és a Gestapo rémségeit megbosszulandó egy csoport katona érkezett élükön egy volt fogollyal a kórházhoz, ahol a volt fogoly immár százados szembesülve Stock Abbéval, letett a bosszúról és az ellenállás védelme alá helyezte a kórházat.

Ezután amerikai hadifogolytáborba került, itt azért adódik egy kérdés miért is? No mindegy. A Cherbourgi hadifigolytáborba került. Egészsége megsínylette a háborút és a nélkülözést, de nem tért haza Németországba, hanem egy szemináriumot szervezett a német hadifoglyok számára, elöbb Orleansban, majd Chartresben, ezt a késöbbi Pápa, ekkor még csak Apostoli Nuncius Roncalli találta ki és kérte föl a vezetöjének Stock Abbét. A szeminárium a legfiatalabbakat az érettségire, a többieket a tanulmányaik folytatására készített fel és természetesen a katolikus hallgatókat, ha akarták a egyházi vizsgákra is felkészítették. Ez a teljesen egyedülálló iskola, az iskola a szögesdrót mögött nevet kapta, összesen 949-en tanítottak ezen az ideiglenes egyetemen és az itt elért eredményeket a Freiburgi Egyetemen keresztül, ami a patrónus szerepét illette, el is fogadták Nyugat-Németország szerte. A cél igazából az volt, hogy a náci Németország utáni morális és tényleges romeltakarításban olyan fiatalok vegyenek részt, akik szembe tudnak nézni a náci korszak rémségeivel. Az itt végzettek között egy sor olyan késöbbi katolikus vezetöt találunk, akik a modern Németországban vezetö szerpet vittek, visznek. Többek között:

A szeminárium 1947 júnis 5-én ért véget, amikor a foglyok elhagyhatták a tábort. Stock Abbé visszatért Párizsba, ahol hirtelen és váratlanul 1948 február 24-én meghalt, ott is temették el.

1963-ban ünnepélyesen újratemették Chartresban, sírján ma ez áll "Franz Stock lelkész, aki nem csak egy név, hanem egy program. " Az exhumálás és az újratemetés között a francia Nemzetgyülés ratifikálta a Francia-Német Barátságiszerzödést. Szerintem békében nyugszik.

2009-ben elkezdödött a boldoggá avatás folyamata. 

Egy dokumentum film róla:

 

stock.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr847210727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.