Maria Helene Françoise Izabel Gräfin von Maltzan, Freiin zu Wartenberg und Penzlin.
Jól sejthetöen, nem a Boroszlói Munkásmozgalom berkeiben teszünk egy sétát. :)
A grófnö, aki az alvilág, a punkok, az elit állatorvosa és ellenálló volt. Szimpatikus, na.
A grófnö Boroszlótól (Wroclaw manapság, akkoriban Breslau) északra, egy tipikus sziléziai arisztokrata család gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem szükölködött semmiben, ráadásul a szociálisan érzékeny édesapja még támogatta is, nem teljesen társadalmi rangjához illö viselkedését és tudásszomját. Szerette az állatokat. Természetesen ehhez jó iskolákat keresett fel, érdeklödésének megfelelően. 1933-ban fejezte be tanulmányait Münchenben halbiológusként.
Hamar kapcsolatba került a nácikkal nem szimpatizáló körökkel, épp ezért tudományos álláshoz nem juthatott, akkor viszont rendes arisztokrataként utazgatott, élte a világát Afrikától, Franciaországon át Münchenig. Mint fordító, szabadúszó újságíró, lektor, állatgondozó és dublör a Bavaria Filmnél volt ezidőtájt. Lezavart egy kissé rövidtávú házasságot a kabarettista, színész Walter Hillbring -el. Egy rövidebb szerepvállalás után a Német Vöröskeresztnél, 1940-töl képezte magát át, hogy állatorvos lehessen, 1943-ban Berlinben államvizsgázott le.
Az ellenállással továbbra is tartotta a kapcsolatot, de ha öszinték akarunk lenni sok választása amúgy sem volt, hiszen elöbb elbújtatta a zsidó irodalmár Hans Hirschel-t, majd nem sokkal késöbb teherbe is esett töle. Ez meg föbenjáró bün volt akkoriban. Nem sokkal késöbb még két veszélyben lévö zsidót bújtatott el a lakásán. Koraszülött gyermekét közvetve a szövetségesek ölték meg, a bombázás áramkimaradást okozott, az inkubátor meg ennek megfelelöen nem tudott tovább müködni.
Az ellenállásban az ö szerepe, többek között, az emberek bújtatása és kimenekítése volt a Schwedischen Kirche szervezetén belül. Az egyik igen fantáziagazdag módszer a Svéd Bútorakció volt. Itt a svéd állampolgárok által Svédországba kimenekítendö bútorok dobozaiba rejtették el az embereket és jutatták ki a Náci Németországból. Maltzan szart a konvenciókra, mindenkinek aki szóba jött, segített. Kommunistáktól a polgári ellenállásig, gondolom ebben az is szerepet játszott, hogy a bátya náci volt.
Tényleg elkövetett mindent, hogy segítsen, ùszva mentett át embereket az Untersee-n Svájcba, itt még löttek is rá, kis híja volt, de megúszta, szó szerint. Záróakkordként kényszermunkásokat és dezertöröket ebédeltetett a házának hátsóudvarában. Tudott élni.
A világégés után Berlinben maradt állatorvosként, elöbb a Szovjet-, majd a Brit-Zónában. A sziléziai birtokot a család bebukta, oda semmiképpen nem mehetett vissza. Hirschelel összeházasodtak, 1947-ben, elváltak, majd 1972-ben újra összeházasodtak. Az állatorvosi praxisát idöröl-idöre fel kellett adnia és bevonulnia a pszichiátriára, ugyanis drogfüggö volt. Ennek megfelelöen pályafutása itt is egy picit hektikus volt, volt ugyanis helyettes állatorvos szerteszét mindenhol a német nyelvterületen, majd állatorvos a Berlini Cirkusznál és az Àllatkertben is. Férje halála után 1975-ben inditotta újra állatorvosi karrierjét. A Kurfürstendamm-n nyitott egy legendás állatorvosi rendelöt. Itt az alvilág és a felső tízezer könnyen összefuthatott egymással és a punkokkal, na az ö állataikat ingyen kezelte.
1986-ban írta meg a memoárját Schlage die Trommel und fürchte dich nicht címmel.
1997-ben hunyt el.
