Egy történészvita margójára, a felelősségről /24.01/
2014. május 15. írta: Skog

Egy történészvita margójára, a felelősségről /24.01/

Ma erös gyomor szükségeltetik az olvasáshoz, legalábbis itt ezen a blogon. Orvosi kisérletekröl is lesz szó, aki nem akar nagyon felzaklatódni, kérem ne olvasson tovább.

A mai napra egy orvosnö, bizonyos Herta Oberheuser jutott, öt dobta a gép. Már régóta neki szerettem volna veselkedni, annak a morális kérdéshalmaznak, hogy akkor ki, miért felelös. Engem személy szerint taszít, a kisebb(?) háborús bünösök alapvédekezése, a parancsra tettem, de még jobban utálom az én nem tudtam "ARRÒL", féle védekezést. Kutatásaim alatt, egy ideje rendszeresen belefutok az orvosi kutatás etikai kódexe, címü problémakörbe. Mi egy orvos feladata, mi a kötelessége? Mi legyen például a nácik(és japánok) embertelen módon nyert "kutatási eredményeikkel"? Szabad-e egy olyan orvosnak gyakorolnia a hivatását, aki emberkisérletekben vett részt a koncentrációs táborokban? Ezen kérdéseknek, ma már böséges irodalma van. A szócikk amit ma reggelre választottam, korrektül ellát minket e témában olvasnivalóval, ha valakit meg a német történészvita érdekel, annak többek között az alábbi tanulmányt tudom ajánlani Romsics Gergely: A Harmadik Birodalom hosszú árnyéka. A hitleri örökség feldolgozása a demokratikus Németországban. (Rubicon 2005/4-5) Akkor jöjjön egy konkrét példa.

Tehát ismerkedjünk meg Herta Oberheuser-el. 103 éve a mai napon Kölnben látta meg a napvilágot, egy mérnök gyermekeként. A családja nyugodt, polgári környezetet biztosított Oberheusernek, aki így a tanulásnak szentelhette magát és orvos lett. 26 évesen már segédorvos a bonni Èlettani Intézetben. Nem sokára a börgyógyászat mellett dönt mint specifikáció, ezt a címet 1940-re szerzi meg. Az élö állatokon elvégzett kutatás irányát választotta. Ez lehet, hogy jelezte milyen karakter is volt ö.

Szakmai elömenetelével párhuzamosan, a rendszer szelleméhez igazodva lép be a BDM-be 1935-ben, majd az NSDAP-be 1937-ben.

1940-ben egy újsághirdetésben feladott állásajánlatra lett figyelmes, orvost kerestek nöi "átnevelö táborba", szolid eufemizmus. Jelentkezik, ripsz-ropsz Ravensbrückben találja magát. Mert hát van az az ember, aki újsághirdetésre jelentkezik egy koncentrációs táborba, itt még elhiszem, ha akarom, hogy nem tudta, hova is jelentkezett dolgozni. A felvételi elbeszélgetésre azért kíváncsi lettem volna.

1941-töl dolgozik a táborban, kollégái a késöbb kivégzett fogorvos Walter Sonntag , a felakasztott Karl Gephardt és  a szintén felakasztott Gerhard Schiedlausky, aki szépen kidekorált náci volt szláv csengésü neve ellenére. 

A munkájáról röviden, erös gyomor kell hozzá!

Lágerbeli, gondosan kiválasztott foglyokon, háborús sérüléseket imitáltak, helyesebben szólva okoztak, majd direkt hagyták elfertözödni, különféle nem túl barátságos dolgokkal még segítve is az elfertözödést, majd szépen mindent apró részletbe menöen dokumentáltak. Kisérleteztek, mint a nyulakkal, csak itt semmilyen etikai határ nem volt betartva. Megkockáztatom, ha egy ottani ötletbörzét letennénk a Doktor Hause forgatokönyvírói elé, hosszú évekig nem lennének képesek írni egy sort sem. Borzalmak sora várt az idekerülökre, sokan meghaltak a kisérletek alatt, de volt aki évekkel késöbb halt bele a kisérletek következményeibe. A neten, ha valaki nagyon akarja, rá lehet keresni, ide tényleg gyomor kell, mondjuk a guglizzunk rá a "menschenversuche kz" kifejezésre. Oberheuser munkájához tartozott a lágerbe kerülö nök abortuszának elvégzése, akár hetedik, nyolcadik hónapban is.

A háborúnak vége lett és hála az égnek nem a nácik nyertek, ez pedig konkrét következménnyel járt az olyan állásban lévöknek mint Dr. Oberheuser. A Nürnbergi Orvosper egyetlen nöi vádlottja lett. 

Oberheuser védekezése, több mint vérforraló volt, ö mint nö, védekezett, nem lenne képes ilyesmikre, mármint a vádpontokban felsorotak. Egy asszony nem tud annyira brutális lenni, mit egy férfi, védekezett tovább és természetesen a saját munkáján kívül ö semmit sem tudott a táborban zajló "eseményekröl". Munkáját és az arra vonatkozó direktivákat meg jogszerünek tartotta, hiszen egy jogállamban élt. Abban.

20 év fegyházat kapott, míg munkatársai zömét felakasztották. Azonban, lehet hogy egyszerü hibaként, nem fosztották meg az orvosi praktizálás lehetöségétöl.

Azaz már 1952-ben, érdekes egy 20 év mi, Stocksee-ben háziorvosként praktizálni kezd, mert jó magaviselet miatt 1951-ben kiengedik. A magánprakszis után egy kórházban is elkezd dolgozni, míg 1957-ben fel nem jelentik, hogy tán ezzel a múlttal nem kéne. Kirúgják a kórházból, viszont az ügyésszég jelzi egy adott cselekményért, egy adott embert, csak egyszer lehet elítélni. Ö meg ugye már megbünhödte a múltat és jövendöt. A média az ügyet felkapta és hosszas pereskedés, bürokratikus huzavona kezdödik, hogy magánorvosként praktizálhat-e tovább, végül 1965-re be kell zárja a rendelöjét és elköltözik. Ennyi. Nem tudom, ki hogy van vele, de azért nekem némi hiányérzetem támadt. Igaz ezzel már semmire sem megyek. Sajnos messze nem ö volt az egyetlen ilyen orvos, majd néha, néha felvillantok egy-két hasonló szörnyet. Ezt azért ne vegyétek fenyegetésnek.

Murder.jpg 

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr1006169165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása