Ma ismerkedjünk meg Melli Beese-vel egy igazán érdekes hölgyel a repülés történetéböl.

Amelie Hedwig Boutard-Beese (1886, egykor még a Drezda melletti falu Laubegast, ma már Drezda része - 1925 Berlin)

Melli Beese egyetlen lánya volt egy sikeres építésznek és feleségének. Szüleinek köszönhetöen a tehetséges lány tudásszomja ki lett elégítve. Elöször Stockholmban a Királyi Képzömüvészeti Egyetemen szobrásznak tanult 1906 és 1909 között, itt szeretett bele a vitorlázásba, ami után egy könnyed váltással, mint új szerelem az Aviatika következett. 1910-ben repüléstörténetileg fontos évhez érkezünk, Therése Peltier (az elsö nö aki repült repülögéppel) mégsem akar hivatalosan pilóta lenni, Raymonde de Laroche lesz az elsö nö a Földön aki pilóta jogosítványt szerez, öt Marie Marvingt követi, öt meg a belga Heléne Dutrieu, aki szintén nem egy akármilyen teremtés volt. Szóval meg volt alapozva, hogy valaki német földön is, a nök közül ezen üttörök közé lépjen. Melli Beese egy alapos nö volt, elöször tanulni kezdett a Drezdai Technikumban (Ez ma a Drezdai Müszaki Egyetem) hajó és repüléstechnikát, majd nem sokkal késöbb repülésoktatás keresésbe kezd. Ez ekkoriban még nehéz ügy volt, bár egy gazdag nönek sok minden szabad volt, nöi egyenjogúságról még sokáig nem beszélhetünk, ezért ö is csupa elutasításba ütközik, míg végül Robert Thelen megszánja (ö egy híres repülö és repülés oktató volt akkoriban) és felveszi a diákjai közé. Itt még nehezebb dolga volt Melli Beese-nek, ugyanis az összes többi (férfi) repülöstanonc, még a szabotálástól sem riadt vissza, hogy az neki kersztbe tegyen. Végül kitartása gyözedelmeskedik és 1910 végén ö is a levegöbe emelkedhetett. Azonban már a második repülésén balesetet szenvedtek oktatójával együtt és 20 méteres magasságból lezuhantak motorhiba miatt. Jól öszzetörték magukat, de túlélték, viszont a fájdalmai csillapítására Melli Beese morfiumot kapott és ez élete végéig morfinistává tette.

Robert Thelen a balesetben azt látta igazoltnak, hogy egy nönek nem szabad repülögépet vezetnie, ezért új repülöoktató után kellett nézni. Ez szintén nem volt egy egyszerü ügy, de végül Hellmuth Hirth, némi külsö nyomásra ráállt az ügyre és bár ö is mindent megtett, hogy Melli Beese ne lehessen pilótanö(Ha Melli ült a gépben, az valahogy mindig elromlott...), de egy repüléstechnikai bravúrral meggyözte oktaóját, hogy lehet benne valami tehetség. Azonban összességében keveset repült, ahhoz hogy (elméletben) sikeres vizsgát tehessen, ám ekkoriban a repülövizsga meglehetösen drága volt 3000 márka, ami egy kisebb vagyonnak számított (ha a gép lezuhan a vizsga közben...), de éppen ezért ha valaki lerakta a pénzt az asztalra, hát akkor had` menjen alapon engedték vizsgázni. Az elsö vizsgarepülése majdnem tragédiába fordult, közvetlenül a felszállás után akadozni kezdett a motor, bizonyos jóakarók nem tankolták meg a gépet... Letette a gépet gond nélkül. Végül 1911 szeptember 13.-án, a 25. születésnapján letette a vizsgát és pilóta lett.

Munkába állása sem volt egy egyszerü történet, itt is a pilótatársak érezték úgy, hogy egy nö nem lehet a kollégájuk, ezért csak hosszas tusakodás után engedték az öszi repülö versenyen indulni, itt 25 indulóból az 5. lett. Ezzel sikerült nagyjából az ellene ágálókat elcsendesíteni.

1912-ben saját repülöiskolát nyitott, így talán nem szabotálják öt folyamatosan alapon. Az iskolát késöbbi férjével a francia Charles Boutard-at közösen alapították és a repülés oktatás mellett, amelynek a rendszerét Melli Beese élesen kritizálta, ez a cég egy konstruktöri iroda is volt. A cég igen sikeres lett hamarosan és az üzleti sikerekkel párhuzamosan a magánéltben is révbe ért, 1913-ban összeházasodott Charles Boutard-al, akinek a révén francia állampolgár is lett. Sajnos közbeszólt az idök szava, alig másfél évvel késöbb kitört az elsö világháború és a férjet mint franciát internálták, a céget kisajátították, Melli Beese-t pedig háziörizetben tartották. A meglehetösen kilátástalan helyzet csak erösítette Melli Beese drogproblémáit.

A világháború után értelemszerüen tönkrementek, semmiük sem volt, pedig próbálkoztak mindenfélével, reklámcélból körbe repülték volna a Földet, de ez is meghiúsult komoly pénzügyi támogatás hiányában. Nagy nehezen a kormányzatból Melli Beese kártérítés címén kipréselt egy kis pénzt, ezt jobb ötlet és lehetöség hiján egy autós cégbe fektette, de a cég meg a német inflációt és gazdasági válságot nem bírta és csödbe ment.

1925-ben meg kellett volna a pilóta engedélyét újjítania, de lezuhant a repülövel és bár semmi baja nem esett, az engedélyét bebukta. Ekkor már magánéleti válsággal is küzdött, a férjétöl külön élt. Az elszenvedett csapásokat nem bírta és 1925 december 21-én pisztollyal végett vetett az életének. Az alábbi sorokat írta le búcsúüzenetként: "Repülni kötelesség, élni nem" (Àllítólag Pompeius mondta ezt Plutharkosz szerint, hogy "hajózni kötelleség, élni nem.")