Mai böngészésem eredménye egy hölgy, aki elsösorban a párjáról híres, Schinderhannes volt e rabló, ki rövid élete alatt elkövetett egy ´s mást. Kicsit bövebben itt lehet olvasni róla.

Tehát Julianna Blasius a mai találat. Juliana Blasius a mai Rheinland-Pfalz déli csücskében található Weierbachban született 1781-ben. Egy utcazenész és naplopó, szerintem nem kmk csak nem volt fix állása, amolyan csepürágó féle volt az apja, ezért már kislány korában részt vett a családi zenélésben, ami náluk egyben kenyérkereset is volt. Tehát sem állandó lakhellyel, sem biztos háttérel nem rendelkezett a családja, talán így nem meglepö, hogy a kor vagabund sztárjának, Johannes Bücklernek lett a mátkája. Testvére Margerete is a bandából talált magának párt, az a kapcsolat sem lett hosszúéletü.

Amikor Schinderhannessal megismerkedett Juliana, akkor az éppen pályafutása csúcsán állt, a festöi Schmidtburg romjai között tanyázó banda, az ekkor kissé a szétmállás állapotában lévö vár és környéke teljesen a rablók kezében volt, így még betyárbálra is futotta az erejükböl. Ez alatt azt értem, hogy nyilvánosan mint egy maffia konferencia Atlantic Cityben összegyültek és tárgyaltak, terveztek és egy jó nagyot buliztak. Nyilván ez azért az akkori hatóságoknak szemet szúrt, no meg Schinderhannes szép hosszú bünlajstroma is.

Juliana nem csak egy ágymelegitö esti társ volt, hanem ha minden igaz, egyszer férfiruhában ö is részt vett az általában erösen brutális rablásokban, Schinderhannes nem egy szoszózós tipusú rabló volt, Clyde Barrow korabeli megfelelöje, nem hős, hanem egy brutális nehézfiú.

Pontosan nem datálható mikor, de lehet, hogy még 1800-ban megismerkedésük évében szült egy halott gyermeket. Második gyermekét, egy fiút, már a fogságban hozta a világra, akit egy mainzi vámőr adoptált és csak annyit tudni róla, hogy altiszt lett az osztrák hadseregben.

Közben a hatóságok erös utánajárásának köszönhetöen a banda nagy része lebukott és börtönbe került, húga Margarete is. A nagy perre az akkor francia fennhatóság alatt lévö Mainzban került sor, Juliana alapvetöen enyhe ítélettel úszta meg az ügyet, két évet kapott, mert párja őt a teljes per alatt konzekvensen védte, miszerint szegény lányt ö elrabolta és megeröszakolta satöbbi. Szóval lehet, hogy egy brutális állat, egy jéghideg gyilkos volt ez a Johannes Bückler, de szerelem és betyárbecsület dolgában jól állt. Bücklert természetesen kivégezték.

A büntetés leülése után Juliana Mainzba kezdett el szolgálóként dolgozni, annál a vámörnél, aki a fiát adoptálta, azonban vélhetöleg szexuális zaklatás miatt, nem tiszta ki és hogyan volt a tettes, elhagyta Mainzot és "haza" költözött szülöfalujába. Ott feleségül ment egy határörhöz, aki pechére a napóleoni háborukban elesett. Ezért a megözvegyült unokatestvéréhez, egy rendörhöz ment feleségül, akivel hét gyermeket nemzettek, akikböl kettö még a felnöttkort is megérte.

Öregkorára meg egyfajta turista látványosság lett, be lehetett térni hozzájuk és inni vele egy pálinkát és ö a régi szép idökröl mesélt. Szép kort élt meg, 1851-ben halt meg.