Mióta munkahelyet váltottam, nem volt időm a bloggal törődni. Kicsit sajnálom, hiányzik a keresés és a mérlegelés, hogy ki(k) legyen(ek) az adott nap alanya(i).
A Mai főhősre nem a wikipediát böngészve akadtam, hanem Ursula von Kardorff: Berliner Aufzeichnungen 1942 bis 1945 olvasása közben akadtam. A mű amolyan naplóféle, érdemes elolvasni. Tehát itt futottam bele Fritz-Dietlof Graf von der Schulenburgba. Szerintem érdekes egy története van neki és egy kicsit azt is meg lehet érteni, miért is úgy alakult Németország sorsa és ebben a sorsalakításban a észak-német nemesi elit milyen szerepet vitt.
Fritz von der Schulenburg egy igen prominens brandenburgi-porosz nemesi családba született, akik nem kevés jeles és kevésbé jeles, ám de híres tagját adták a német és brandenburgi porosz történeti tablónak.
Fritz negyedik gyermekeként született 1902-ben a Londonban éppen katonai atasséként szolgáló Friedrich Graf von Schulenburgnak. Talán erre mondják arrafelé, hogy von Haus aus hozott magával dolgokat.
Mint az felsőbb körökben ekkoriban még szokás volt, egy kicsit Downtown Abbey-s családi háttérben cseperedett fel, a liberalizmus(és bármi más, ami nem rögkonzervatív) kártékony szele nem libentett akkoriban még semmit sem. (Azonban a történelem kicsit nagyobb rendező, mint mondjuk Fellini.) Volt szigorúság na.
1920-ban Lübeckben érettségizett le, majd némi deviáns viselkedésről tanúbizonyságot téve nem a katonai pályát választotta, jogásznak tanult( Göttingenben, itt az igen komoly Corps Saxonia Göttingen tagja volt), ezt megszakította egy már-már rejtői szünet és matróznak állt és meg sem Dél-Amerikáig. Természetesen visszatért a tanulmányaihoz és 1928-ban meg is csinálta a diplomáját, majd ügyvédnek állt. Eddig a matrózkodást leszámítva azért nem lógott ki sehonnan sem.
Mint ügyvéd kezdett el foglalkozni földügyekkel, eladósodott kisbirtokosok peres ügyeivel, a gazdasági világválság Németországban talán a legerősebben fejtette ki a hatását és ez bőséges munkát adott neki. Az ezen a téren megmutatkozó szociális érzékenysége miatt kapta a vörös gróf becenevet. Ez inkább csúfnév volt, ugyanis a Fritz von Schulenburg majdnem élete végéig szigorúan bolsevik ellenes maradt.
Ha Észak-Németország, a rendszerkritika és némi szocialista svung találkozott egy arisztokratával 1930 környékén, akkor az magát igen könnyen a náci párt balszárnyát jelentő Gregor és Otto Strasser oldalán találta. Magával a pártal 1930-ban kerül közelebbi kapcsolatba, 1932-ben be is lépett oda, ahogyan a komplett család. Volt a családban SA egyenruha mosás, dögivel.
1933 márciusában már ki is nevezték Kalinyingrád, akarom mondani Königsberg i. Pr., városi tanácsosává. Itt egy egyszerű városi tanácsnoknál lényegesen több hatalma volt, abban az időben vagyunk a nácik hatalomra jutása után, amikor leszalámiztak mindenkit nem is szépen, sem nem lassan. Von Schulenburg ekkor a "balos" porosz náci hivatalnok prototípusa is lehetett volna, szigorúság, fegyelem, munkabírás, vér és rög alapon. Nem egy kóser vicc volt. Von Schulenburg helyzete kicsit meggyengül, mikor az SA vezetésénél az a bizonyos szalámizó dikics, jó nagy szeletet csap le a pártból és annak ökléből. A hosszú kések éjszakája őt megkíméli, azonban lassan a partvonalra szorul, igaz ebben jelentős szerepet játszik feljebbvalóival való komoly harca is, ő ugyanis nem rabolta rojtosra magát és komolyan vette feladatait. Tehát, akkor Erich Koch nem volt egy könnyű ellenfél.A Koch-al való ellentét elkerülése végett 1937-ben Berlinbe helyezteti magát rendőrparancsnok helyettesnek, ahol Graf von Helldorf a joviális és ellentmondásos náci lett a főnöke. Vele sem volt egyszerű az élet, de a két erősen eltérő karakter, nem várt módon, kifejezetten jó, kollegiális viszonyba keveredett, sőt Helldorf jó darabig védte helyettesét részben annak az 1940-re ellenállóvá válása miatt, Helldorf is kokettált bizonyos körökkel, de szigorúan opportunista alapon. Pletykák és intrikák ellen megvédhette a főnök a helyettesét, de a pártból azért kizárták Schulenburgot. A világháború megindulása elött Schulenburg már a náci rendszer kritikusának számított, de ez őt sem akadályozta meg abban, hogy önként és dalolva katonának jelentkezzen. Ez sok hozzá hasonló késöbb ellenállóvá lett nemesi származású tisztről elmondható, hogy bár nem tetszett a rendszer és annak eszközei, de azért jajdejó menjünk hódítani.
Schulenburg tartalékos hadnagyként kezdett, a Barbarossa hadmüveletben ki is tüntették első osztályú vaskereszttel. A keleti fronton tapasztaltak, még élesebben a rendszer ellen fordították. Nem volt hülye és sok más tiszttársához hasonlóan 1942 elejére világos lett neki is, ezt a háborút a náci Németország csak elvesztheti.
A katonai ellenállók vezéralakjának számított, ő nyerte meg az ellenállásnak von Stauffenberget is. A meglehetősen elbaltázott 1944 július 20.-ai puccskisérletben oroszlán részt vállalt, de rendkívül rosszul mérték fel az erőviszonyokat, mégha sikerült is volna Hitlert lerobbantani a térképről, akkor is egy combos polgárháború elé nézett volna az ellenállás vélhetőleg. Legalább megpróbálták.
Schulenburg huszadikán a Wehrmacht főhadiszállásán tartózkodott, sikeres puccs esetén ő lett volna az új belügyminiszter, így azonban még aznap letartóztatták és augusztus 10.-én az első nagy menettel, rikácsolt a főrikácsoló Roland Freisler, kötél általi halálra ítélték és még aznap Plötzenseeben a börtönben fel is akasztották.
Nyugodjon békében.
