Ha azt próbálja az ember megérteni, hogy hogyan kerülhettek a hatalom közelébe, majd hatalomra a nácik, érdemes a Weimari Köztársaság néven elhíresült német történelmi korszak mélyebb bugyraiba nyúlni. Ma, ... erre Josef Jakubowski tragédiája ad nekünk részben lehetöséget. Josef, aki nagyon nem Joszip. Egy Litván lengyel(nem lengyel litván, nem mindegy), egy orosz hadifogoly az elsö világháborúból, akit 1925-ben ítéltek halálra egy Mecklenburg - Előpomerániában fekvö kis picinyke faluban történt gyermekgyilkosság miatt. Mindenki képben van ugye?

Tehát volt Josef, aki lengyelnek született a mai Litvánia területén Utena városkájában annó a cári Oroszországban 1895-ben. 21 évesen fogságba esett és két évig az orosz hadifoglyok keserü kenyerét ette a császári Német Birodalomban. Aztán 1918 őszén nem ment haza. Gondolom ebben erösen szerepet játszott az Litvánia függetlenségéért illetve egyes területek például a ma simán litvánnak számító Vilna és környéke hovatartozásáért vivott küzdelem. 1918-1922 között viszonylag sok fegyveres flangált arrafelé meglehetösen különbözö brigádok tagjaként. Szóval bizonytalanság uralkodott, míg viszont Palingenben, az eleinte csak ideiglenesen munkát találó egykori "orosz" hadifigoly nem csak munkát, mint napszámos talált, hanem mint az ilyenkor gyakran lenni szokott asszonyt, társat is és az ahogyan ilyenkor tényleg szinte mindig lenni szokott ezt sokan nem nézték jó szemmel. 

Tehát Palingenben egy német asszony Ina Nogens, akinek volt ekkor már egy nem rendezett viszonyból származó kisfia Ewald, társra, párra talált Josef Jakubowski személyében, akitöl lett egy kislánya. Sok minden erröl a párkapcsolatról nem rekonstruálható, mert Ina Nogens nem sokkal kislánya születése után meghalt. Házassági szándékról szólt a fáma. Josef az özvegy anyósánál hagyta a gyermekeket, akiknek az ellátásáért fizetett, de ezt abbahagyta, mert látta, hogy a gyermekek nagyon el vannak hanyagolva. Valószínüleg tervben volt egy másik megoldás, hiszen egyedülálló munkásként nem tudta a 3 éves Ewald és csecsemö Anna felügyeletét ellátni. A félreértések elkerülése végett ugyanabban a faluban dolgozott. Azonban a helyzet drámai csúcspontja nem váratott magára sokat. 1924 november 9-én eltünt a kis Ewald, akire megfojtva 24-én találtak rá. Na innen vesznek egy meredek fordulatot az események. a Nogens család egyböl Josefra tereli a gyanút, akit másnap le is tartóztattak. A vád meglehetősen ingatag lábakon állt az elejétől kezdve, Josefnak nem volt alibije  a gyilkosság napjén 5:45 és 6:15 között. A vád legfontosabb, gyakorlatilag egyetlen tanúja egy szellemi fogyatékos srác volt, aki látta reggel háromnegyed hatkor a tetthely felé sétáló Josefet. Azt viszont egyáltalán nem vette figyelembe, hogy ugyanebben az időpontban egy asszony egy kisgyermek sikolyára lett figyelmes. A bíróság úgy vélte az asszony elnézte az órát... Meg persze a Nogens fívérek August és Fritz helyezték meglehetősen rossz megvilágításba Josefet, amivel úgymond az inditékot is szolgáltaták. Josef nem tudott, akart fizetni a gyermek ellátásáért, hát megölte, nem is az övé amúgyse... Ennyi. Ennyi bőven elég volt Johannes von Buchka bírónak, hogy halálra ítélje Josefet. Azt a Josefet, aki nem tudott jól németül és bár mindig ártatlannak vallotta magát, tolmácsot egyszer sem biztosítottak neki, nehogy már megértse a részleteket, végül is csak az élete volt a tét. Josef a per alatt már elmondta a gyanúját, hogy csak Nogensék lehettek a gyilkosok, de ezt a bíró fertelmes hazugságnak tartotta és valószínüleg csak rontott a helyzetén. A pert egy tartományi miniszteri tanácsos követte figyelemmel eljárásitanúként, ő felülvizsgálatot várt el, az ítélet semmisségét vagy kegyelmet prognosztizált másodfokra. Nem így lett. A fellebezést elutasították, a kegyelmi kérvényt pedig visszadobták. 1926 február 15-én a Strelitz-i Büntetésvégrehajtási Intézetben az ítéletet Josefen végrehajtották. 

Nem egész két év múlva egy agilis bűnügyi nyomozó előtt megtörik a Nogens család, kiteljesedik a kis Ewald és Josef drámája. Idegengyűlölet plusz a nyűgöt jelentő anyanélkül maradt gyermek, probléma eltüntetése. Kettőt egy csapásra. Azt ma már nem lehet megmondani, hogy kinek a fejében támadt az a rettenetes ötlet, hogy a kicsi 3 éves unokaöccsüket meg kell ölni a család boldogulása érdekében. Hivatalosan August lett a gyilkosság miatt elitélve, Franz az öccse és az anyja felbújtásért és segítségért lett elítélve. a vicc pedig az, hogy August kegyelmet kapott, Joseffal ellentétbe ő megmenekülhetett a halálos ítélet elől. 

Ez is a Weimari Köztársaság volt. Nyomokban sajnos felfedezhető a hét évvel későbbi náci hatalgyakorlásnak hívott igazságtalanság cinizmussal vegyített fertője.

Nyugodj békében Josef!