Leo Reuss, Leo Moritz Reis, Lionel Royce. Színész.
http://de.wikipedia.org/wiki/Leo_Reuss
A kicsi Leo Dolynában 1891-ben az Osztrák-Magyar Monarchiában látta meg a napvilágot. Dolynaval gond nélkül le lehet játszani, a hely nem ment sehova, mégis mennyi országhoz tartozott címü Kelet-Európai játékot. Jelen esettben ez nem is olyan rémes: Mint Galicia egy kisvárosa Dolyna 1772 elött Lengyelország-, 1772-1919 Ausztria-, 1919-1939 ismét Lengyelország-, 1939-1941 Szovjetunió-, 1941-1944 OUN +/- Wehrmacht-, 1945 Szovjetunió-, 1992 Ukrajna-hoz tartozott, tartozik. Manapság még talán lehet bizni abban, hogy nem csak egy ország ékelödik be újra Magyarország és Japán közé.
Vissza Leohoz, akinek állatorvos édesapja nem értette meg fia müvész hajlamát, így az kénytelen volt titokban elvégezni, a Színmüvészetit Bécsben. Az elsö világháborúban katonáskodott, ezért karrierje csak 1919-ben bécsi privát színházakban indul. Hamar helyszínt és országot váltott, 1921-ben Hamburgban szinészkedik, 1923 Leopold Jessner berlini színházában találjuk, együtt ekkori élettársával Agnes Straubbal. Mint majdnem mindegyik zsidó származású színészt, öt is a nácik tanácsolják el a maguk finom modorában a német színpadoktól.
1935-ben "emigrál" Ausztriába, azonban az ausztrofasiszta rendszerben sem egy szívesen látott vendég, ezért egy ideig eltünik és elterjeszti magáról, hogy Amerikába kivándorolt.
1936 nyarán becsattog Max Reinhardthoz Salzburgban, és elöadja magát mint a Tiroli Östehetség Kaspar Brandhofer. Öszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy Reinhardtot át tudta volna verni, de ez nem is derül ki, mert Reinhardt "eltanácsolja" szép, zengö kisérölevelekkel Bécsbe. Itt tárt karokkal várják, hogy végre nem egy "emigráns" tanult színész, hanem egy igazi, vidéki östehetség. A kiválló hírnek örvendö Józsefvárosi Szinházban kezdik el foglalkoztatni, egy Arthur Schnitzler darabban, hatalmas a siker:
„endlich einmal wehte von der Bühne reine Tiroler Bergluft/ Végre egy kis friss tiroli fuvallat a színpadon“ Ìrja róla a náci Reichpost. :D
Valószínüleg már közel állt a lebukáshoz, ezért az öt ünneplö kritikák után bevallja az igazat. Nem nagy meglepetésre nem kap munkát többet, így kénytelen 1937-ben, tényleg kivándorolni Amerikába.
Itt bár 45 filmben szerepel, csak epizódszerepekhez jut, befutni nincs esélye. Tuti az a fránya tiroli dialektus tehet mindenről.
1946-ban Manilában meghal.
A White Pongo címü film plakátja jelzi, bár ebben a filmben föbb szerepe volt, hogy karrierje hogyan alakult.
