Jó rég írtam ezt a posztot, ma befejeztem.

Ma kettőezertizenkilenc ősze van (volt) október vége november eleje. Halottak napja jön, megy, honnan nézzük? Te honnan? És Ő? Ja ő halott, meg ők is és ők is és ők is és ők is...

Milyen halottaké? Tied? Enyém? Övék? Mindenkié? Senkié?

Mindig zavart a bűn(ök) relativizálása, tagadása, főleg olyan helyzetekben, ahol (elméletileg) nincs min nyünnyögni, elmosni, duzzogni, De.

A Második Világháborúban vannak még mindig vitatható, értelmezendő részletek, most nem a melyik halottat hova és hányszor számoljukbe-re gondoltam, hanem mondjuk kiknek mi volt a felszabadítás, túlélés, mondjuk.

Elméletben abban nincs vita, hogy a nácik sok elsőhelyet szereztek, néha szoros versenyben ugyan Sztálinnal, de azért a jól megfontoltan kiírtunk mindenkit, aki nekünk nem kóser/szimpatikus/jó/hasznos/etc. versenybe vita nélkül elsőztek és egyben az örökranglista elsőhelye is meglett.

Na ennek lesz, illetve már van kerek évfordulója.

A Második Világháborúról sok, nagyon sok téveszme, összeesküvéselmélet, tévedés esetleg hazugság és ferdítés kering. Az egyik ilyen, hogy a nácik(ilyenkor mindig csak németekként citálva őket) nem eleve a Népet/etnikumot/szubkultúrát/vallást/másságot kiírtandó vonultak hadba.

Pedig de.

Ennek az elmélethalmaznak saját kis túlburjánzó szövettani altípusai vannak, fölösleges felsorolni őket.

Tehát kicsit több mint nyolcvan éve fejeződött be a nácik lengyelországi hadjárata, mondjuk 1939 október hatodikán. Na nem lacafacáztak derék germánjaink és iziben nekiláttak a szerintük minimum 1000 évig tartó németuralom kiépítésének. Ez persze nem ment praktikus megfontolások, tervezések gyors végrehajtása nélkül.

Már a hadjárat alatt egyértelműsítették, hogy kire, mi vár lásd mondjuk a zsidó származású katonák kiválogatása és azonnali kivégzése. 

A terv egyszerű volt, elsőkörben minden vezetőt, fontos embert likvidálni kell, mert így nincs ki vezessen ellenállást, partizáncsoportot, iskolát, templomot.

Ezt AB-Akciónak hívták( Außerordentliche Befriedungsaktion= Soronkívüli Lecsendesítés) Ezt szép náci megközelítést, izé bocsánat tervet egyszerűen arra dolgozták ki, hogy kit kell kinyírni ahhoz, hogy az ellenállást csírájában el lehessen fojtani. Ez a rendkívül visszafogott aktaszagú elnevezés a második világégés egyik elsö tömeggyilkosságát takarta. Tervszerüen 1940 tavaszán és nyarán. Persze a német alapossággal megtervezett tervnek is van előterve, azaz előakciója és persze neve is:

Ezt pedig Intelligenzaktion-nak hívták és ez hívatott takarni az 1939 október eleje és november közepe között lezajlott mészárlásokat, ahol a lengyel értelmiséget tizedelték meg.

Na ennek volt tipikus példája a Piasnica-i Mészárlás, amire pedig Alicja Jadviga Kotowska tragédiáján keresztül jutottam. Még én is feltettem a kérdést magamban, hogy mi a fene lehetett ezzel az apácával ha 1939 novemberében végzik ki. Ja, Persze.

Ja. Persze.

Nem egy bonyolult sztori ez. Összeválogattak egy nagy rakás embert (bocsánat) és halomra lőtték őket. Aztán betemették őket, aztán kiásták őket, aztán elégettég őket, aztán lelőtték és elégették azokat is, akik kiásták és elégették őket is, aztán jött egy hadsereg, akit mérsékelten érdekeltek a  hat éve megölt civilek, aztán jött egy rendszer, akit bár érdekelték valamennyire a lelőtt civilek, vagyis nem, aztán a nagy síri csend.

A megölt áldozatoknak egy részének a nevét sem tudjuk, nem maradt hat évvel késöbb senki sem, aki emlékezett volna, vagy ha igen, hát csöndben maradt, mert azt lehetett, mást nagyon nem.

Szóval van egy pár fotó datálható, helyhez köthető. Emberek láthatóak rajta kétségbeesetten magasba tett kézzel a haláluk elött. Ök még nem értik. Mi már nem.

November elseje jön. Gyújts még egy gyertyát. Te is.

Egy német cikk: Zeit.de