Kicsit elszakadunk Salzkammergut-tól, jöjjön Èszak-Németország, Hamburg.
Bernhard Bästlein, kommunista képviselö, majd ellenálló.
Szocdem családba születik a 19. század végén, elöször a szociáldemokrata munkásifjúság tagja lett fémmunkásként, majd szép lassan egyre balrább tolódott. Valószinüleg ebben a balra tolódásban az elsö világháborúban eltöltött két év is jelentös szerepet játszott. A háború után a hamburgi katonatanácsnak lett a tagja, majd 1920-ban belép a kommunista pártba. Hamburgi kommunistának lenni, még a korabeli német viszonyok között is problémás volt, a hamburgi kommunisták különösen izgágának számítottak baloldali berkekben(lásd a teljesen esélytelen 1923-as Hamburgi Felkelés). Az 1921-es márciusi felkelés , mely ugyan nem Hamburgban zajlott le, hanem Közép-Németországban, erösen érinti Bernhard-ot. A felkelés gyors bukása után a Szovjetunióba menekül, ahol munkásként dolgozik és újságot(német nyelvüt) ír.
1923-ban visszatér Németországba, azaz pontosabban a francia megszállás alatt lévö Ruhrvidékre , szép lassan a 20-as évek végére kommunista középvezetövé harcolja fel magát a Ruhrvidéken. 1932-töl a Porosz Parlament tagja lesz, majd az 1933 márciusi választáson, ahol a nácik elképesztö háttérrel is csak 43,9% értek el(de ez ott akkor nem a választási matematika miatt eredményezett abszolút többséget.), na akkor országgyülési képviselö lett volna, de el sem ment a nyitóülésre. Sejtette, hogy élböl letartóztatnák. Ekkor ugyanis már illegalitásban élt, még sikerült a kommunistáknak 1933 február 7.-én egy illegális konferenciát, a központi bizottság ülését Berlinben megszervezni. Ez egy elképesztö eredmény volt, bár a nemsokára megalakuló Gestapo hamar a nyomukba veti magát. Még ez év májusában lebukik, bíróság elé kerül, ahol 20 hónap fegyházat kap. 7 évig koncentrációs táborról, koncentrációs táborra "vándorol", mire feltételesen szabadlábra engedik. Hamburgba megy finomfémmunkásnak és azzal a lendülettel újra elkezd illegálisan szervezkedni, össze is hoznak egy elég ütös és nagy ellenálló csoportot.
1942 októberében más ellenállókkal való kapcsolata miatt tartóztatják le, szökést kísérel meg, lelövik. Súlyos sebesülten is nem kórházba szállítják, hanem kihallgatószobára. Hosszan kínozták, túlélte.
1943 nyarán halálra ítélik, azonban egy szövetséges légitámadás kiszabadítja öt a Berlin-Plötzensee-i halálsorról, sikerül megszöknie és elrejtöznie. Sikerül újra az ellenállás berlini, kommunista "vezetésével" felvennie a kapcsolatot, sajnos ahogyan ilyenkor lenni szokott, egy Gestapo spicli lebuktatja 1944 májusában öket. Szeptember 5.-én újra halálra itélik és ezúttal nem várnak sokat 18.-án le is fejezik nyaktilóval.
Nyugodjon békében.
