Tegnap elolvastam a húgom szakdolgozatát, amit melegség és megismerés címmel adott le. A mai posztot neki ajánlom.
Rudolf Brazda az utolsó túlélö, aki a rózsaszín háromszöget viselte. (A nácik a maguk kis tüneményesen praktikus módján ez a háromszög a melegeknek jutott, ha koncentrációs táborba kerültek. Koncentrációs táborbeli Szemiotika itt)
Brazda cseh származású, szülei vándoroltak ki a Monarchiából Thüringiába, ahol ő 1913-ban született. Tetöfedö lett, bár kirakatrendezönek tanult volna szívesen. 20 éves volt amikor a nácik hatalomra jutottak és ö meg éppen rájött, hogy meleg. Sajnos ez sem volt egy nyerö kombináció, míg a Weimari Köztársaságban virágzott a meleg kultúra, hogy ezt mással ne jellezzük, mint hogy Berlinben számtalan melegekre specializált hely, kocsma, bár és varieté várta a melegeket, addig a nácik ezt a fertöt, dekadenciát természetesen nem türhették. A melegekre jegyzékbe vétel, börtön és/vagy kasztrálás és koncentrációs tábor várt. Ma a történészek 10 000 és 15 000 közé teszik a koncentrációs táborba hurcolt melegek számát, akiknek valamivel több mint a fele nem tért vissza soha többé. Ennek a számnak a túlnyomó többsége férfi volt, mert a leszbikusok jóval könnyebben tudtak elrejtözni.
Szóval Brazda egy nem túl fényes kor hajnalán kezdett el férfiakkal ismerkedni, össze is jött Lipcsében egy férfival, aki egy Jehova Tanúja idös hölgynél lakott, akinek nem volt ellenére a viszony, így Brazda ideköltözött. Már 1933 márciusában a hatóságok fegyelme feléjük kalandozik, ekkor még békén hagyják öket, ezidötájt a baloldal szó szerinti eltiprása még jóval fontosabb volt. Azonban 1935-ben már a 175. Paragrafus alapján bíróság elé hurcolják öket. Brazda tekintve, hogy nem német állampolgár, olcsón megússzta, fél év fogházra ítélik és azután kiutasítják.
A korabeli Csehszlovákia sem egy toleráns hely melegügyileg, de a Harmadik Birodalomhoz képest egy nagyon jó, élhetö hely. Brazda itt Karlsbadban(Karlovy Vary) találja meg a helyét, új társát, aki bevezeti a színházba. Színész, táncos lesz, aki ekkoriban a Josephine Baker imitátorként is nevet szerez magának.
Ez az boldog idöszak sajnos nem tart sokáig, mert Chamberlain 1938-ban köt egy üzletet Csehszlovákia kárára.
Brazda-t rövid úton bebörtönzik, majd 1942 Buchenwald-ba küldik. Itt az életét a szerencse mellett az menti meg, hogy egy kommunista kápóval összejön és az megvédi. A halálmenetböl megszökik és egy társával elrejtöznek. Túltélte és az amerikaiak fölszabadítják.
1950-es években ismeri meg végül életepárját Edouard Mayer-t, Eddy-t, akinek élete végéig hüséges társa marad. Hosszú élete végén, a melegmozgalom felfedezi öt, mint az az utolsó túlélöt, aki a rózsaszín háromszöget viselte. Kitüntetik, találkozik Berlin Polgármesterével Klaus Wowereit-al, és az akkori Parlamenti Elnökkel Wolfgang Thierse-vel is. Részt vesz a 2008-as Christopher Street Day-i felvonuláson Berlinben, azért ez jól eshetett neki. :)
2011-ben 98 évesen hunyt el Rudolf Brazda, nyugodjon békében.
