Szép napot mindenkinek, végre hűvös van(volt).
Ma Johannes Sigfred Andersen élete és pályafutása lesz a blog témája.
A mai napi főhős olyan igazi rejtői alak, volt ő ez is, meg az is: A teljesség igénye nélkül volt ő csempész és számos egyéb gaztett elkövetője, börtönben is ült, ám amikor kellett, akkor ő is ott volt és ellenállt, Norvégia egyik leghíresebb ellenállójává vált és nem csak így utólag, aztán luxus bútorgyárosként is fungált és persze számos egyéb...
1898-ban született a mai napon Oslóban, egyszerű körülmények közé, azaz kifejezetten szegény családba, 10 évesen gyámság alá került, egészen pontosan a szülei jobbnak látták árvaházba adni, legalább rendszeresen étkezik a kölyök alapon. Innen, az árvaházból származik a beceneve, a Gulosten/Sárga sajt és ennek egészen egyszerű oka volt, a szülei ha küldtek csomagot, akkor abban mindig volt a sokáig elálló "sárga sajt".
Iskoláiról nem sokat tudni, 1916-ban megnősült, egy pincérnőt vett el, de a házasság nem lett hosszúéletű.
Az első világháború után Andersen nem talált munkát, így lopással egészítette ki a semmit, hamarosan ehhez csempészet társult. Norvégiában is volt egy komoly elgondolás, a szesz tilalmában láttak valami fölemelkedést, mondjuk sejthetően nem a szervezett bűnözésre felemelkedésére gondoltak. Szerintem nem lövök le semmit ha leírom, hogy Norvégiában sem lett egy sikertörténet a prohibició, 1919-től 1926-ig tartott ez a társadalmi kísérlet, Andersennek ez némi pénzt és nem kevés börtönt hozott. A börtön meg nem csak Piszkos Fred szerint egy kitűnő továbbképzési intézet, hanem Andersen is annak találta. Az polgári élethez való jogot erősen alternatív eszközökkel próbálta előteremteni, vagy ha már meg volt, akkor biztosítani, ezzel a mentalitással élete végéig nem hagyott fel. A csempészet mellé rendesen továbbképezte magát, ugyanis a 20-as évek végére a korabeli bűnözői elit, a mackósok között találjuk. Addig is majd minden Fülig Jimmy-i továbbképzést elvégzett, Németországban is letartóztatták, itt illegális pálinkaégetésben és némi csempészésben volt érdekelt, hogy a Norvégiába való visszazsuppolást elkerülje, égő cigarettával megégette a húgycsövét, szifiliszt "előidézve". Nem jött össze, így kénytelen volt egy igazi vagány módjára az Oslói öbölben leugrani a hajóról és partra úszni. Egy bírósági peréről is megpróbált kiugrani, az viszont nem jött össze. A harmincas években tett egy komolyabb kísérletet a normális életre, eljegyezte Ruth Johanne Nielsent, lett egy fiúk és ő asztalosként próbált tisztességes életet élni. Az eljegyzést 1939-ben esküvő követte, Andersen pedig addig nem eseménytelen életének epizódjaiból próbált egy gyerekkönyvet összehozni, bár ehhez kiadót nem talált, írásait reménykeltőnek találták.Természetesen mindeközben élni is kellett, amit valahogyan elő is kellett teremteni, ennek a folyománya lett egy újabb börtönbüntetés, amiből pont a német invázió napján szabadult.
A mackós is hazafi alapon, azzal a lendülettel ellenálló lett. Bútorboltját álcaként használva rongált, robbantott és szabotált. Szokásos sorsa itt is hamar utolérte, letartóztatták, mivel lokális nácik lapjába az alábbi sorokat is tartalmazó olvasói levelet tette be: „Ich habe viel Schlechtes getan in meinem Leben, aber Nazi bin ich keiner. Hochachtungsvoll Johs. S. Andersen“/ Sok rosszat tettem már az életemben, de náci azért nem vagyok, tisztelettel Johs. S. Andersen
1942-ben szabadult újra, gondolhatnánk kicsit megpihen, de ő inkább jégre tett egy nevesebb kollaboránst. Erre az ügyre még visszatérünk. Szóval menekülnie kell, ezért 1943-ban Angliában találjuk, ahol a norvég speciális erők közé veszik fel, ejtőernyős kiképzést kap, még a norvég királlyal, VII. Haakonnal is megismerkedik, aki megkedveli őt. A kiképzést befejezve ledobják Osló közelében. Itt különös fordulatot vesz pályája, mert erősen ellenezte, hogy egy tervezett merényletet Jonas Lie a norvég kollaboráns rendőrfőnök ellen lefújtak. Tehát ezen jól besértődik és némi részeg randalírozás után Svédország felé kicsörtetett az országból.Újra Angliában köt ki, ezúttal a norvég tengerészethez lép be és egy torpedónaszádon teljesít szolgálatot a háború végéig.
Közben Norvégiában az ott maradt családod komoly csapás éri. A szintén ellenállóvá avanzsált feleségét letartóztatta a norvég rendőrség és alapos kínzás után kivégezték. Itt került jegyzőkönyvbe, a valószínűleg alaptalan vád azzal a 42-es gyilkossággal kapcsolatban, hogy nem csak egy egyszerű kivégzés volt, hanem Andersen alaposan megkínozta az áldozatot, majd egy vascsővel agyonverte. Felesége haláláról csak a háború után értesült Andersen, nem fogadta egyszerűen a hírt, a felesége újratemetését követően, részegen géppisztolyával kivégzett két német hadifoglyot. Az esetért bíróság elé került, ahol valószínűleg elmarasztalták volna, de új "barátja" a király közbeszólt, így ejtették a vádat.
A király komolyan vette pártfogoltja támogatását, anyagi segítséget nyújtott egy bútorgyár megalapításához, amitől a királyi ház rendszeresen rendelt is bútorokat. Azonban a régi rutin, az csak megmaradt, újra és újra rossz útra tért, amiért újra és újra le, le csukták.
Amikor azonban csak tehette, úgy szót emelt az árva gyerekek és a börtönökben fogvatartottak helyzetének javításáért. Legalább nem felejtette el honnan jött. 1970-ben halt meg.
