Az égető /27.05/
2014. május 27. írta: Skog

Az égető /27.05/

Ma egy kis láncszemröl lesz szó, a nácik gyilkoló gépezetében.

Vincenz Nohel, a hartheimi mindenes. Az égetö, aki a végén mindent vitt.

Ma a Holocaust elöszelével fogok foglalkozni, az Aktion T4-el, a szellemi és testi fogyatékkal élök elleni szervezett gyilkosságsorozattal, amely sok mindenben a Holocaust föpróbája volt. Gondolok itt a gyilkolás technikájára, a szervezettségére és a bürokráciájára, illetve az ellene való tiltakozás csirájában való elfolytására.

Vicenz Nohel 1902-ben Felsö-Ausztriában, egy kis faluban Linz felett született, parasztszülök gyerekeként. Lakatosinasként kezdett el dolgozni, 1919-ben egy balaset érte, miközben hazafelé gyalogolt vihar támadt és egy letörött ág fejen találta öt. Linzben nagy nehezen összekalapálták, majd egy évig kórházban volt, de maradandó sérülésekkel távozott onnan, gyenge lett az emlékezete és részben mozgássérült lett. (Ezzel a háttérrel van csak igazán súlyos csavar a történetben, hiszen...)

A következö 20 évben gyakorlatilag a társadalom peremén vegetált, megházasodott ugyan, lett négy gyermeke, de alig tudta öket eltartani, így számára tényleg áldás lett az Anschluss, mert a testvére Gustav Nohel lett a Felsö-Ausztriai, ezidötájt Reichsgau Oberdonau néven futó geseft új ura. A linzi várban székelö Gustav nem hagyta cserben öccsét, 1939 áprilisában(!), bizony böven a második világháború és Auschwitz elött, berendelte öccsét másokkal együtt, hogy lássanak neki a Hartheimi Kastély "átalakításának",  amely addig szellemi fogyatékosok intézete volt.

A döntést a fogyatékkal élök eutanáziájáról, meggyilkolásáról Hitler egy beszélgetésen rendelte el 1939 júliusában, ahol Leonardo Conti, a nácik "föorvosa", Hans Heinrich Lammers, a birodalmi kancellária vezetöje és Martin Bormann vettek részt. Ha Linzben már áprilisban elkezdték az elökészületeket, akkor már tudtak valamit, a Harmadik Birodalomban csak úgy nem kezdtek neki semminek.

Tehát Vincenz Nohel Hartheimben kezd el dolgozni, amolyan gondnok/segédmunkás féle, épít, javít, fúr, farag késöbb holttesteket éget, de csak miután az aranyfogakat kitörte. "Jó munka", ö meg jó munkásember, jó fizetéssel, igaz alá kellett írni egy titoktartási szerzödést, de munka volt, és ö a lapát jobbik végén állt, nem öt égették, hanem ö égetett( hiszen a testvére SS Brigadeführer volt, aki az öccsét nem egyszerüen megmentette, hanem bemenekítette egy titkos gyilkológyárba, ölni természetesen). 

1940 áprilisától szeptemberig 18 269 embert gázosítottak el itt Hartheimben. Ezzel hivatalosan az Aktion T4 lezárult, azonban alig három nappal a hivatalos vég után már újra üzemelt a gázkamra és füstöltek a kemencék. A háború végéig körülbelül 30 000 ember lelte itt a halálát, ugyanis a T4 után az Aktion 14f13 jött, a környékbeli koncentrációs táborokból való szelekció, értsd munkaképtelenek legyilkolása.

Vincenz Nohel végre jól keresett, nagyon jól keresett, söt még napi negyedliter pálinka, snapsz is járt neki.

1944 decemberében fejezödtek be a gyilkosságok itt, elsösorban azért mert a hatékonyság miatt Mauthausenben is összeraktak egy gázkamrát, az a sok macerás transzport... Hatékonyság. Az volt.

1945-re a nyomokat egészen jól eltüntetik, mintha semmi sem történt volna itt, igaz a helyiek többsége mind a szagra, mind a füstcsíkra igen sokáig emlékezett. 1945 januárjában konkrétan tokkal, vonóval odatelepítettek egy gyermekotthont, aminek a vezetöjének azt a hölgyet szemelték ki, aki addig a szülöknek a hamis halálozási okokat gépelte...

A háborúnak vége, bejöttek a szövetségesek és 1945 szeptemberében Vincenz Nohelt letartóztatták. A hartheimi statisztika néven elhíresült aktaköteget, amiben minden részletre kiterjedöen vezették a statisztikákat, például, hogy mennyit spórol a birodalom az Aktion T4-el, megtalálták és Vincenz vallomása mellett ez lett a vád legsúlyosabb fegyvere. 1946-ban ugyanis a Mauthauseni Perben, ahol Vincenz Nohel a 61. számú vádlott volt, egyike a kevés civilnek a vádlottak között, öt is halálra ítélték. Nohel volt az egyetlen, aki teljes és részletes beismerö vallomást tett és bár ö is próbálta relativizálni a tetteit, de ez semmilyen befolyással nem bírt az ö ügyére sem, ahogyan az sem, hogy az amerikaiak öt csekély intelligenciájú embernek titulálták. 1947 május 27-én fölakasztották. Èrdekesség, hogy testvére Gustav helyi, vezetö náciként 20 évet kapott egy másik perben. Ahogyan az is érdekes, hogy Vincenz Nohel volt az egyetlen a Hartheimi Eutanázia(Megsemmisítö) Központ dolgozói közül, akit halálra ítéltek, összehasonlításképpen az irodavezetö 2 és fél évet kapott, ahogyan az "ápolók" is... Igaz ez is egy másik per volt, de akkor is érdekes szerintem.

Az, az a füst.

 hartheim.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr466212989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása