Ez a napi érdekeség keresés a Wikipédián is egy hullámvasút, egyszer vért izzad az ember, hogy találjon valakit, másszor meg hemzsegnek az izgalmas történetek. (Már régóta nem minden nap, igazából csak ritkán van rá időm, alkalmam.) Na a mai ilyen hemzsegős nap volt, ahol pikk-pakk találtam valakit, aki igazán figyelemre méltó történettel rendelkezett, erre a rövid, de mindig szükséges biztonsági keresés kidobott egy magyar nyelvű honlapot, ahol csomó érdekesség van, többek között Ágnes Bernauer tragikus története is. A francba. :)

Na akkor nem annyira pikk-pakk találtam valakit, aki több mint érdemes arra, hogy írjunk róla magyarul is. 

"Nem a szárnyló gondolatban, Csakis cselekvésben van a szabadság" /Dietrich Bonhoeffer/

A Fehér Rózsa köreibe teszünk ma egy kirándulást Willi Graf a mai hős. Aki alaposabban szeretne a Fehér Rózsa történetével megismerkedni, annak tudom ajánlani a kíváló törikönyvet Annette E. Dumbach és Jud Newborn művét a Sophie Scholl és a Fehér Rózsát.

Tehát ma 77 éve, hogy Münchenben nyaktilóval kivégezték Willi Graf német ellenállót, aki 1918 január másodikán született Észak-Rajna-Vesztfáliában, Kuchenheimban. A szülők paraszti származásúak és gyakorló katolikusok, szegények a kor viszonyai között biztosan nem voltak, ezt részben Wili beiskolázása (gimnáziumban érettségizett) és az apa Gerhard egyházi közösségi előljárói tisztsége feltételezik. Willi ennek megfelelően aktívan vesz részt az egyházi életben, ministrál többek között Joseph Höffnernek a későbbi kardinálisnak, Kölni Érseknek. Ez persze a nácik hatalomra jutása után 1933-tól nem teszi egyszerűvé az életét és tulajdonképpen törvényszerűen löki őt a nácik eltökélt ellenfelévé. Részt vesz, a később a nácik által betiltott, katolikus ifjúsági szövetség a Bund Neudeutschland életében, sőt a eleve titkos katolikus ifjúsági szervezet a Szürke Rendbe (Grauer Orden) is belép. A kötelező Hitlerjugend tagságot nem kis szerencsével kihagyja(szerintem nagyon nagy szerencsével), többszöri fenyegetés ellenére sem lép be, holott ez akár az érettségiébe is kerülhetett volna. Megúszta. 1937-ben érettségizett le Saarbrückenben, Bonnban megkezdi medikai studiumát. Azért sem lesz belőle orvos, mert 1938-ban a helyi Szürke Rend lebukik és őt is elkapja a Gestapo, néhány hét börtönnel megúszta. 1939-ben pedig behívták katonának, az ő előéletvel csak az lett volna a meglepő.ha nem szanitéc lett volna. A Wehrmachttal körbeturnézta Európát 3 év alatt és természetesen volt alkalma megtapasztalni, hogy nem csak az SS szörnyű és kegyetlen, hanem gyakran a hadsereg is. Családjának írott leveleiből kiderül szörnyű dolgokat látott. Hogy pontosan miket ma már nem lehet tudni, mert meglehetősen óvatosan fogalmazott mind a naplójában mind a leveleiben és mint valószínűleg ő maga is sejtette rendszeres megfigyelés alatt állt. Már abból is baja lehetett volna, hogy a megszállt Oroszországban a Bűn és bűnhődést olvasta Dosztojevszkijtől, rendszeres kapcsolatot tartott fent orosz civilekkel. Jártak Varsóban is például, ahonnan Willi a legmélyebb rettenet hangján írja, hogy reméli nem kell oda többet visszamennie. Járt a gettó közelében. Teljesen megzavarodott a látottak miatt, nem értette hogyan lehetnek képesek ők ilyesmire, ahogyan azt sem értette elsőre miért gyűlőli az orosz, lengyel civil lakosság olyan elképesztően őket németeket. Aztán megértette. Barátaival Hans Schollal, Christoph Probsttal együtt szervezkedésbe kezdett és totál maguktól, majdnem a semmmiből elkezdtek egy szervezetet építeni a Fehér Rózsát. Értelemszerűen az ő szerepe részben az volt, hogy a Saarvidéken kezdjen el kontaktokat keresni, sajnos sokat nem talált ott. Viszont München a katolikus bajor főváros kítűnő hely volt arra, hogy szerveszkedjenek ennek a lehetőségét az adta, hogy egységét a egyetemista századot, továbbképzésre Münchenbe vezényleték 1942-ben. A Fehér Rózsa itt teljesedett ki és rövid mindössze 7 hónapos pályafutása alatt 6 röplapot készítettek és sokszorosítottak, plusz a falakra írták fel, például a ma már híres 

Ahogyan ők csinálták, akkor és ott sajnos csak idő kérdése volt mikor buknak le. Ez 1943 február 18-án következett be, Sophie Scholl vagány ám kissé talán meggondolatlan akciója miatt, az egyetemen a maradék náluk maradt röplapot az 1700-ból szétszórta az aulában. A délelötti időzítés ellenére az egyetem gondnoka az egyébként SA-tag Jakob Schmid tetten érte őket. Innen gyorsan pörögtek az események. Itt esetleg érdemes az amúgy kiválló filmet a Sophie Scholl utolsó napok-at megnézni. (Julia Jentsch nagyot alakít Sophie Schollként). Roland Freisler vérbíró nem a visszafogottságáról híres, viszonylag gyorsan elíntézik őket február 22-án Sophie és Hans Scholl megy a vérpadra Christph Probsttal együtt. Július 13-án követi őket Kurt Huber professzor és Alexander Schmorell, Willit is velük ítélték halálra, de őt még október nyúzzák, vallatják és kínozzák, hogy ugyan énekeljen még. Nem tette meg ezt a szívességet. 77 éve ő is úgy végezte mint a többiek. Bátran.

"Rájöttem, hogy Sophie Scholl egyidős velem és abban az évben végezték ki, amikor én elkezdtem Hitlernek dolgozni. Ez volt az a pillanat, amikor megéreztem, hogy fiatalnak lenni nem mentség, hogy korábban is ráébredhettem volna, mi történik" /Traudl Junge, Az utolsó óráig című filmben/