Szeretem a focit és bár nem erőltettem, de a fiam, a középső is szereti. Elvittük hát focizni. Logisztika nagy úr, az 5 percre eső egyesületet választottuk a WSC-Hertha-t, a Hertha Wels egyik negyedik ligás, ez a Oberösterreichische Liga, csapatát. Zöld-kék színek, hát mondjuk, hogy jó(Nem vörös-fekete, no). Persze a bölcsész mentalitás itt is jelen van, olvassunk már utána, milyen is Ausztria nyolcadik és Felső-Ausztria második legnagyobb városának futball történelme. Érdekes. No.

Hogy térben és szubkulturálisan is el tudjuk helyezni a dolgokat, kezdjünk egy kis osztrák futballtörténettel és sok magyar áthallással. Ha a statisztikáknak hihetünk (és lehet, na), akkor itt is erős fővárosi, bécsi túlsúllyal találkozunk. Helyi Fradi a Rapid Wien, lokális (bécsi) lilák az Austria Wien, mellettük még régen is viszonylag kevesen rúgtak labdába, ha az eredményességre helyezzük a hangsúlyt. Ha hozzátesszük, hogy az első, nem professzionális, bajnokság még a Monarchiában indult, akkor aztán szép, színes lesz a kép. Volt sok bécsi csapat. Tényleg sok. A teljesség igénye nélkül: Wiener Sport-Club, SK Admira Wien, First Vienna FC 1894, az első profi bajnok a méltán híres Hakoah Wien (A Hakoahról a Magyar Narancs, pálya a magasban rovatában lehet nagyon jót olvasni.). Aztán jönnek a nácik és persze megáll az élet, megemlítendő, hogy a Rapid 1941-ben német bajnok tudott lenni.

A második világháború után itt is totális újrakezdés, szép lassan letisztul a csapatok száma és helyzete és sajnos tűnnek el a régi kiscsapatok pályái, stadionjai. Azért 1947-ben a Wacker Wien személyében egy régi kiscsapat (izé, hát azért majd 20 000-en nézték a meccseiket, de ők akkoriban tényleg csak az ötödik bécsi csapat voltak) még villan egyet, aztán egyesülnek az Admirával és végül kiköltöznek Bécsből. Szóval az ötvenes években még négy bécsi nagy van, egészen 1965-ig kell az első nem bécsi bajnokra várni és ez Linzből jött a LASK "személyében", ekkoriban még komolyan számontartották a tartományi bajnokságokat is, tehát a LASK is többszörös(1950-ig 13 bajnoki cím, majd még kettő a modern időkben, de az amatőr címnek számít) Felső-Ausztriai bajnok. 1971-től egy csodálatos innsbrucki szakasz kezdődik, a (többnyire) Wacker Innsbruck 5 év alatt négyszer lett bajnok, 1974-ben a Voest(aka Stahl) Linz ékelődik be és "rontja el a sorozatot". A nyolcvanas évek újra súlyos fővárosi fölényt hoznak, többek között Nyilasi Tibi is bajnok lett a lilákkal zsinórban háromszor, meg gólkirály 1984-ben. 1994-ban jelenik meg egy új bajnok, az Austria Salzburg. Dupláznak egyet kezdésnek, no meg az UEFA Kupa döntő 1994-ben, amit Bécsben buktak el. 1998, Graz is a bajnokot adó városok közé feliratkozik, a Sturm Graz is élből duplázott. Jöttek Swarowskiék, hogy a Tirolt (Innsbruck) előbb a magasba, aztán jó mélyre taszítsák. Graz azóta megszűnt, helyesebben szólva megszüntetésre kényszerített(A GAK története bővelkedik fordulatokban, némi jogi csűrés és csavarás után léteznek megint a hatodik ligában), második csapata a GAK is nyert egy bajnokságot, majd hamarosan ő is mélyre zuhant. Ausztriában, fogalmazzunk úgy, a kapitalizmus rendre győz és ennek köszönhetően rengeteg csapat megy tönkre, szűnik meg. Az utóbbi tíz évet pedig a kapitalizmus koronagyémántja a Red Bull, Salzburgot tette tönkre, uralja. Az Austria Salzburg szurkolói kezdeményezésből újra alakult és a második ligáig vitte, majd sajnos újra tönkre ment, épp a negyedik ligában próbál túlélni.

Tehát Ausztria 10 legnagyobb városából most csak a bajnoki címeket vizsgálva Bécs toronymagasan vezet, 76 bajnoki címen osztoznak a bécsiek. Innsbruck 10 bajnokságot söpört be, Salzburg is (Austria 3, Red Bull 7), Grácba összesen 4 bajnoki cím került, Linzbe kettő. Ezzel Ausztria 5 legnagyobb városa le is van tudva.  A többiek? Hát többnyire még labdába sem rúgtak a Bundesligában. Klagenfurt, azaz az Austria Kärnten csak Jörg Haider (A karintiai isten) tevékeny segítségével tudott rövid ideig Bundesliga tag lenni, de a majd 100 ezres városnak többnyire másod- és harmadosztályú csapata van, volt. Igaz Karintia legjobb eredményét egy bronzérmet ők harcolták ki. A következő város szintén a Karintiában fekvő Villach, ami Klagenfurthoz hasonlóan inkább jéghokijáról híres. Az Villacher SV is leginkább másod és harmadosztályú volt.

El is érkeztünk a Felső-Ausztriában fekvő Wels városába, ahol majd 65 ezren laknak és összesen 2 szezon élvonalbeli futball látott a 80-as évek közepén. Csapataira a WSC Hertára, az FC Welsre, az Eintrachtra, az Unionra és a Blau Elfre még visszatérek. Welsben a kosárlabda dívik WBC Wels, itt ez a legsikeresebb sportág, az asztalitenisz mellett. Ma nagyjából Tatabánya méretben és népességben egy igen hasonló város, fociban történetileg nem mérhetőek egymáshoz.

St. Pölten következik, mely éppen most az idényben jutott fel újra az élvonalba, összesen hat szezonnál járnak. A tizedik legnagyobb város Voralbergben van, Dornbirn, majd 50 ezer lakos, itt játszik az FC Dornbirn 1913, mely szintén alacsonyabb osztályokban játszik és összesen három élvonalbeli szezont tud felmutatni.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ez így fals képet ad, nézzük inkább az osztrák bajnokság, mindenkori elsőliga öszesített tabelláját.

Van ugye a két bécsi óriás, ők soha sem hiányoztak. Rajtuk kívül stabil tagnak az Admira Wacker Mödling, Sturm Graz és a Salzburg számít. A 22 éve nem elsőosztályú és a közeljövőben sem valószínűen elsőosztályú Wiener Sportklub (Nem mindegy, hogy cé-vel vagy ká-val írjuk a nevét az egyesületnek, a c a régmúltat idézi, a k a jelentett, mostantól újra WSC.) az összesített tabellán 76 szezonnal és 2680 ponttal a hetedik helyet foglalja még mindig el. Nem fognak az első tízből kiesni. Mostanában az állandóságot a 19 szezonos SV Ried és a 11 szezonos SV Mattersburg jelenti, erre a Ried nem kiesett...

Az osztrák elsőosztály létszámát tekintve szinte mindig a magyar élvonal alatt volt, sokáig 14 csapatos volt,  kétszer rövid ideig 16 csapat is vitézkedhetett az elsővonalban, de 1993-ban visszatértek a leginkább bevált tízcsapatos modellhez. Ez meg ugye egy kiesőt jelent, azaz nagy fluktuáció az nincs.

Az első húsz csapatban 9 és fél bécsi csapat van (az Admira lassan húsz éve nem bécsi csapat, csak majdnem), de az első negyven közé is 16 és fél fér be. Ez rengeteg, főleg hogy ez alatt már tényleg csak egy pár szezont futó csapatok találhatóak meg.

Patinás és létező csapatnak számít még Florisdorfer AC (jelenleg második liga, 38 elsőligás szereplés),  1 Simmering SC( 4.liga, 36 szezon), SK Austria Klagenfurt (3.liga, 20 szezon), SC Wiener Neustadt (2 liga, 14 szezon), Kapfenberg SV (2.liga, 15 szezon), Schwarz-Weiss Bregenz (4.liga, 12 szezon) a bregenziek szállítják a voralbergi tartomány eddigi legjobb eredményét fociban, egy ötödik helyet 2005-ből, majd a jólismert csőd náluk is, SK Vorwärts Steyr (3. liga, 11 szezon).

A jelenlegi 10 csapat a Rapid Wien, Austria Wien, RB Salzburg, Strum Graz, Admira Wacker Mödling, SCR Altach, SKN St. Pölten, SV Ried, Wolfsberger AC, SV Mattersburg. Ez 2-2 bécsi csapatot és alsó-ausztriai, 1-1-1 felső-ausztriai, burgenlandi, Stájer, karintiai, voralbergi és salzburgi. Azaz az országban jelenleg egészen arányosan oszlik el a Bundesliga mezőnye.

Nézőszámok: A Rapid külön kategória 22 000 átlagnézővel (nem véletlenül építettek egy zsír új stadiont), őket a Sturm követi stabilan 10 000 fölött, az Austria is évek óta 7-8000 átlagokat produkál. Meglepetés, hogy a RB Salzburg nézői között tífusz pusztít, erős a csökkenés 2008 óta, az EB nem kicsit nyomta meg a nézőszámokat, szóval a Salzburg 10 000 fölött volt és abból adott le, holott szinte folyamatosan bajnok. Ezzel szemben az Altach 5 és fél ezre nem akármilyen teljesítmény, a városka 6 500 lakossal bír. Sankt Pöltenben most még tart a lelkesedés 5000 fölött van a átlagnézőszám. A Mattersburg sereghajtói szerepe engem picit meglep, hiszen még az Admira is megelőzi őket 2800-as átlagnézőszámmal. Igaz ebben a két bécsi nagy vendégjátéka már benne van. A másodosztályban a LASK Linz a legnépszerübb, 3 500 nézővel, őket a Wacker Innsbruck követi 3 200-al, majd a Austria Lustenau jön 2 800-al, kis jóindulattal a Blau-Weiss Linz (Stahl, Voest) sorolható ide 1 900 nézővel, hogy vannak még látogatott csapatok a második vonalban is. Feljutásra a nézők nélkül tengődő FC Liefering a leginkább esélyes, talán a LASK vagy a Lustenau megszorítja. A Liefering esélyeiről annyit hogy salzburgi és egy bizonyos bikás üccsi a tulaj, mert hát nem elég szar jön Salzburgból, fürdeni is lehessen benne... (Update: A LASK jutott fel hála az égnek és így most Linz focilázban ég.)

Szóval derby van a kertek alján: a WSC Hertha a FC Wels-et fogadja tömött kulisszák előtt a negyedikvonalban. Ez kettőezerötszáz nézőt jelentett, bevallom én többre számítottam. Mindegy, a lényeg, hogy a gyerek felvezetői szerepben fullszerelésben izgul, hát még én. Ügyesen megcsinálja, amit kell (kék lufit időben elenged, majd fülig érő mosollyal szalad vissza). A meccs végét nem várja meg.

Nagyon boldogan alszik el. A meccs 1-1 lett, szerintem igazságos eredmény, egy annyira nem is szar meccsen, volt füstbomba, rendőrök és némi szurkolás is. A visszavágóra is kimegyünk, sajnos már nem a legendás Union-Stadionban fogják tartani, ahol még a Rapid is 2:2 égett egyszer. Igaz, az 12 000 néző előtt a nyolcvanas évek közepén.

Azt, hogy Welsben miért ilyen "sanyarú" a fociegyesületek helyzete illetve mi lehetett itt a két világháború között némi levéltári látogatás után tudom csak elárulni, ugyanis a neten erről kevés információ lelhető fel.

Folyt. köv.