Egy felső-ausztriai groundhopper vallomása
2017. október 04. írta: Skog

Egy felső-ausztriai groundhopper vallomása

Mi is az a Grounhopping, mert ha jól sejtem Felső-Ausztria az betájolható. A Groundhopping egy futball szurkolói szubkultúra, amely a foci szentélyeivel foglalkozik, azaz a pályákkal, stadionokkal és arénákkal, mindennel, ahol valamikor rendszeresen futballt játszottak és játszanak. Egy erősen speciális turista, aki ahol éppen van, ott stadiont keres és elmegy, lefotózza, bejárja, bár inkább bejárja és lefotózza, már ha beengedik persze, ha meccs is van az erős extra, hiszen egy stadionnak funkciója van, ami ha van benne nép, akkor érvényesül egy stadion igazán. Ez alapvetően egy hobbi, amit lehet gyűjtőszenvedéllyé fejleszteni és akár versenyt is csinálni belőle. Igen komoly feladat például Lengyelország összes profiklubbjának a meglátogatása egy idényen belül, ez 70 (!!!) stadion, amit kevesebb mint 40 hétvégére kell besuvasztani. Persze itt sem mindenki időmilliomos, és/vagy (izé) megszállott, azaz például nekem idénre az a célom, hogy minél több stadion lehetséges meglátogatása mellett eljussak Felső-Ausztria összes futballstadionjába, pályájára, ahol az osztrák negyedik liga azaz az Oberösterreichische Liga játszik. Van az a fórom, hogy Felső-Ausztria közepén lakom, azaz viszonylag keveset kell utaznom. Ez tizenhat pályát jelent, amiből kettő történetesen egy városban lakik velem, szóval összehozható még család mellett és velük is. Amikor az embert valahol megkérdezik a hobbijáról, akkor azért az én nem egy szócikk szerű leírással válaszolok, hanem személyes indíttatásomról és egyéni megközelítésemről is számot adok, mert bélyeggyűjtőéknél is sok féle ember megfordul, hát itt is van sok féle ember, akikről az internetnek hála(a többség Instagramozik), viszonylag sokat lehet tudni. Én logikusan a német nyelvterületen tevékenykedő hoppereket ismerem jobban, de egy szentpétervári lány is a követőim között van, aki elképesztően aktív és elképesztő helyekre jut el és nem csak a FK Zenyit Szankt-Petyerburg-al. Nekem egy éve maga az Instagram is új volt, jó hallani halottam róla, de egy év alatt negyven a szó klasszikus értelmében vadidegen „követőm” lett, akiket érdekelnek az Instára felrakott fotóim, amelyek jelen esetben mind tematikusak és persze emiatt megfelelően hashtageltek(Ez az a kettőskereszt a szavak elött) is. Követhető vagyok? :)

Én például „mindig”(azaz nagyon régóta, vagyis amióta meccsre járó öntevékeny egyeddé nem váltam) groundhopper vagyok, csak éppen nem tudtam róla körülbelül öt évvel ezelőttig.  Családom persze kicsit nehezen viselte már tinédzser koromra kialakult bolondériámat, ami részemről tök egyszerű dolog volt, ha valahova mentünk én stadiont és/vagy focit is látni akartam, anyám meg templomokban és romokban volt érdekelt, szóval azért teljesen nem ríttam ki a környezetből. Azt meg már tudták rólam, hogy fociőrült vagyok, hiszen kilencéves koromtól jártam ki meccsre a nagyapámmal, sokáig tartott mire engedett nekem és kivitt végre Honvéd meccsre. Szerencsém volt ez az időszak a Honvéd második aranykorszakára esett, így az én gyerekkori kedvenceim Détári, Garaba és Kovács Kálmán voltak, akik nem szarral gurigáztak akkoriban, illetve ennek köszönhetően azért volt néző és hangulat is a Bozsik-Stadionban. Ott ragadtam, meg persze mentem nagyapámmal Budapesten belül mindenhova, volt hétvége a kilencvenes évek elején, amikor a lebonyolítási rendnek és a sok „pesti” csapatnak hála négy meccsen is voltunk. Szerintem ez már Groundhoppingnak vehető. Voltam Budapesten mindenhol Rákospalotától, III. Kerületen, Ferencvároson és Újpesten, MTK(-VM)-en, Csepelen, BVSC-n, Angyalföldön át a Népstadionig(bocsánat Öcsibától, de ez már nekem így marad) és persze a kicsiknél Elektromos, Budapest egyik legszebb pályája, ESMTK, Budafok, BKV Előre és Soroksár. Meg persze jó sok vidéki stadion, nyugalom itt nem tartok felsorolást hol voltam. Viszont voltam mondjuk Nagyváradon egyetemi kutató csoporttal és míg ők várost néztek, én megkerestem a stadiont, Gyulafehérváron, ahol diákokat vittem le kutatni is megrökönyödve néztek rám, hogy hova is megyek egy ebédszünetben, hát a stadionhoz! Igen bevallom, van egy Excel tabellám, ahol vezetem ezt és történetesen 100 pályánál még nem tartok, ez komoly Groundhoppereknél nem szám, mondjuk. Jó van három gyerekem és anyagilag sem tökéletes a helyzetem, ez egy drága szenvedély ugyanis. Most például Mariborra gyúrok, egy Bajnokok Ligája meccsre, ahol a jegy és utazás költségeit együtt körülbelül 120-150 euróra taksálom, de száz euró alatt nem fogom tudni megúszni. Ehhez képest itt Felső-Ausztriában a családdal együtt megvagyunk egy húszasból cakkundpakk. Én speciel két dologért csinálom, az egyik ha meccsre jutok ki, akkor az a hangulat, amit a nézők teremtenek, a másik ha csak egy szentélybe jutok el, a hangulat, ami egy-egy pálya kapcsán elfog engem. Én az elhagyott, elfeledett, romos stadionokban vagyok igazán otthon, ott tud a fantáziám igazán meglódulni és mivel levéltáros vagyok, alaposan utána is szoktam járni, mi mindent látott az adott pálya, milyen drámákat és ünnepeket élt meg, mi volt a fénypontja. Egy-egy érdekesebb stadionnal a város és a környék mikro történelme elevenedik meg, etnikai és szociokulturális sasszék. A történelem maga kicsiben és nagyban. Én ezt szeretem ebben.

groundhopper.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr5212926845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása