Ma rendhagyó leszek, ugyanis aki ma jön, nem kapcsolható a mai naphoz, ha csak úgy nem, hogy ma olvastam róla:
Tehát karácsonyra kaptam több könyvet is, köztük Guido Knopp: A Harmadik Birodalom titkai címűt (A címével ellenkezőleg egy teljesen korrekt kis könyv ez, mely pont mítoszpusztítás alapon működik). Éppen ezt olvastam a vécén és a Hitler származása fejezethez érkezve, amikor újfent belefutottam Erwin Jekeliusba. Ezért ez a poszt a könyv és a Wikipédiás szócikk együttese lesz.( Guido Knopp: Geheimnisse des "Dritten Reichs" ; 2011 Bertelsmann Verlag, München; 51-55 p.)
Adolf Hitlerről tényleg nehéz lenne újat írni, annyian, de annyian fétisizálták össze meg vissza azt a idióta braunau-i bajszost és annyian írták már le róla, tényszerűen, hogy mit és hogyan tett, hogy az én véleményem tán nem oszt és nem szoroz.
Hitler "érdekes egy személyiség"(bocsánat a megfogalmazásért) volt, életútja, családja és persze nem mellékesen a körülöttük zajló történelmi háttér. Ehhez ha hozzátesszük, hogy a nácizmus a történelem szemétdombjának a legeslegaljára való egy mozgalom és világnézeti irányzat volt. Ezt nem részletezném nagyon, legyen elég annyi, hogy elképesztően sok ellentmondást tartalmazó mindenhonnan összegyúrt egy világnézet volt. Elitje, törzsgárdája és vezetői is szinte kizárólag a társadalom legselejtesebb alakjaiból tevődött össze. Párját ritkítóan szennyes az a tabló amelyet bármilyen szempontból a nácikról ki lehet állítani.
Na talán ide biggyeszthető az a személy is aki majdnem Hitler sógora lett.
Erwin Jekelius Nagyszebenben született a Magyar Királyság állampolgárának, 1905-ben. Sokat sajnos gyermekkoráról nem lehet csak guglizva megtudni. Azt tehát nem lehetett pontosan megtudni miért, de Ausztriában kötött ki, itt végezte el az egyetemet 1931-ben és kezdett el praktizálni az egyetem gyermekklinikáján. Az, hogy 1933-ban az NSDAP tagja lett feltételezi, hogy már nem román állampolgár volt. Az evangélikus egyház közbenjárására megkapta a hivatali orvos címet Bécsben, ami korrekt stallumot hozott neki. Az Anschluss idején ideggyógyászként dolgozott és persze Ausztria bekebelezése jól jött neki, megkapta 1938 novemberében az Am Steinhof(Ma Otto Wagner kórház) addig alkoholisták és szenvedélybetegekkel foglalkozó intézmény vezetését. Nem lövöm le a poént, ha idejében jelzem, hogy ez a hely a Harmadik Birodalomban idejekorán egy igen rossz hírű intézménnyé vált. Itt először "csak" kényszersterilizáltak, majd az Aktion T4 ,(Erről még itt és itt is érdemes olvasni) egyik fő intézménye lett. Nem sokára a szintén hírhedt Am Spiegelgrund vezetője lett, ahol 789 gyereket (szellemi- és testi fogyatékosokat főleg) öltek meg különböző módokon az irányítása és aláírása alatt. Az injekciókat többnyire nem ő adta be, persze. 1940 elején egy kis intermezzo, behívták a Wehrmachtba, de hamar Bécsben tevékenykedett újra.
Na de miért szakadt meg ez a gyönyörűen felívelő pályafutás? Természetesen a szerelem, a végzet volt a tettes, ugyanis megismerkedett Paula Wolffal, aki nem más volt, mint Adolf Hitler kicsi húga. Maga a megismerkedés körülményei is igen érdekesek, Paula ugyanis szerette volna másod unokatestvérét Aloisia Veit-et megmenteni. Aloisia ugyanis kilenc éven át Am Steinhofban volt kezelve, némileg vegzált idegpályákkal(Nagy valószínűséggel skizofrén volt és ebből fakadóan paranoiás), Paula az ő érdekében járt közbe, sikertelenül. Közben megismerkedett a fess főorvossal, akinek megtetszett, a kissé korán öregedő vénkisasszony, akit mellesleg a bátyja tartott el igen korrekt viszonyok közepette, igaz cserébe ő (a zord és családi múltjára picit háklis báty) minden felett rendelkezett. Természetesen ezért sokáig titokban zajlott a liezon, ám a lánykérésről, már mégiscsak szólni kellett. Adolf tajtékzott, ez később egyre gyakoribb lett nála, hogy mit képzel ez a véres kezű hentes(oké ezek az én szavaim, de a lényeg az ugyanez). Ilyen a családba nem jöhet be. Paula rendes(nyárspolgári) teremtés volt, felbontotta az eljegyzést. Jekeliusnak irány a front.
Akkor most csak érthetően és röviden: Adolf Hitler nem csak tudott a bűnökről, hanem maga rendelte el azokat, viszont akik ezeket a parancsokat végrehajtották, bár egytől-egyig hithű nácik voltak, nem voltak komilfók, így kicsit eufemisztikusan. Hitler diktátor volt a családjában is, vajh honnan jöhetett az a derék minta.... és az is biztos, hogy Paula pontosan tudta mi vár Aloisia-ra, de a bátyjával ebben sem mert vitatkozni. Azt is tudta mi a vőlegényének a munkája pontosan, mégis összeházasodott volna vele. Aloisia Veit amúgy 1940. december 6-án el lett gázosítva. Nyugodjon békében.
Na de ne rohanjunk annyira az orosz frontra, tehát elkezdődik a T4-es Akció, a szellemi- és testi fogyatékosok kiirtása, Jekelius nem sokat teketóriázik, ő egyedül körülbelül 4000 aktára írja rá, hogy mehet. Sőt 1940 októberében egy bizonyos törvény kidolgozói, fő megalkotói között van, ez a törvény a nácik eutanázia törvénye, igaz a háború közepette jogerőre nem emelkedett, ez persze senkit sem zavart a gyilkolásban. 1941 végén kell otthagynia a munkahelyét, de hivatalosan csak 1942 nyarától van kirúgva és azzal a lendülettel a Wehrmachthoz behívva, amikor már majdnem féléve a fronton szolgált egy kozákhadosztálynál. Volt egy hivatalbeli viszály amire fogták, hogy mennie kellett, de elég egyértelmű szerintem, hogy itt a zord és kérlelhetetlen Báty állt a háttérben. 1943 nyarán tudja magát Bécsbe visszahelyeztetni, a Lainz-i öregek otthonának lesz a vezetője, majd egy kicsit feljebb lépett volna a ranglétrán és újra egy ideggyógyászati klinika vezetője lett volna, de a kinevezését az oroszok már megakadályozták, akik azzal a lendülettel Moszkváig repítik, ahol az orosz alapossággal kiszedik belőle az összes létező adatot, majd 25 évre a gulágra zavarták egy mamutper keretein belül, ahol 1952.ben meghalt rákban.
Sajnos azonban, hogy a vallomása csak igen későn lett publikus (2005-ben), így több elég rendesen saras osztrák orvos, akiket a háború után a futottak-még kategóriába soroltak, tudott békében és nyugalomban szép hosszú prakszis után meghalni.
