A nemmersdorfi mészárlás /21.10/
2016. október 31. írta: Skog

A nemmersdorfi mészárlás /21.10/

A mai nap (a poszt október 21-ére készült eredetileg) szomorú esete, amibe belebotlottam a Facebook-on, a nemmersdorfi mészárlás, az eset maga és annak az utóhangjai. A tragédia "tisztán", és ahogyan kezelik, kezeljük.

Egy tipikus göbbelsi hiszti, egy mély hallgatás, egy szélsőjobboldali klasszikus, egy tulajdonképpen már feldolgozott téma (s közben kicsit Oral History a papíralapú források "ellen"). Egy szomorú háborús bűn, tragédia lehetetlen helyzete, a múlt kitárgyalhatatlansága, egy tipikus második világháborúbeli tragikus eset. Mondjuk, aki ma Gussew, leánykori nevén Gumbinnen környékén (Kalinyingrádi terület, Oroszország exklavéja), környékén akar kutatni egy kis második világháborús történetben, háááát. Mint medúza a sivatagban.

nemmers_2.jpg

Ma 71 éve, hogy Nemmersdorfban Kelet-Poroszországban a Vöröshadsereg "partot ért". Átkelt az Angerappon (ma leginkább Angrapa) folyón. Ez stratégiailag igen fontos tett volt, nem sokkal korábban ért a Bagratyion hadművelet a Harmadik Birodalom területére, ám itt a híd (emlékezzünk Csodabogárra és a pozitív hullámok fontosságára) még sok-sok-sok menekült német civil és kényszermunkás (Ostarbeiter)/rabszolga által volt eltorlaszolva. Ez a Bagratyion kifulladása előtti még sikeres rész abszolút utolsó felvonása volt. Megnyúlt hadtápvonalak, lecsökkent, erősen lecsökkent harcértékű egységek futnak még előre, olyannyira, hogy a németeket itt is erősen meglepték, lásd jó sok civil jármű (ezalatt szekereket kell érteni) és ember a hídon.

Lássuk akkor a konkrét esetet:

Tehát 1944 október, a Vöröshadsereg a hamarosan kifulladó Bagratyion hadművelet végén járt. Dióhélyban a hadműveletről, mely 1944. június 22-én indult és szó szerint porrá zúzta a német vonalakat, a németek az addigi háború legnagyobb vereségét könyvelhették el, gyakorlatilag, nagyjából visszaszorultak az 1941-es kiindulási vonalakra. A hadművelet messze a Harmadik Birodalom határaitól kezdődött, azonban október közepére realitássá vált, hogy finoman bezörgetnek a birodalom frissen összetákolt és nem végleges kapuján. A kapu mögött lakók végülis érthető rémületére. A "visszafogottan" diabolizált szovjet katona hallatán (először a harcok zaja, az ágyúzás, amit a lakosság észrevesz), hát kitört a pánik. Nemmersdorfnál állt, aláaknázva ugyan, a környék legmasszívabb beton hídja és bár Erich Koch, a helyi lágyszívű komisszár a lehető legszigorúbban tiltotta, hogy a civilek elmeneküljenek, ez a híd bizony október 21-én (is) tele volt menekülő, bepánikolt civilekkel. Nagy valószínűséggel a németek azt hitték, még van egy kis idejük felrobbantani a hidat, illetve nem merték tele német civillel. Ezt a hajnalban az előre rohanásban érdekelt szovjet katonák köszönettel vették és villámgyorsan el is foglalták a hidat, azért ütköztek némi ellenállásba, csak nem jelentősbe. Reggel nyolcra már ők voltak a ködben gomolygó falucska és a híd urai. A sietősen összeeszkábált és többirányú ellentámadás 23-án hajnalban a falu elhagyására késztette a szovjet katonákat, helyesebben szólva nem megvárva a következő rohamot az éj leple alatt visszaosont az Angerapp másik oldalára. A faluban a harcok után nem kevés, a jelenlegi és elfogadott kutatások szerint minimum 19, de maximum 30 civil, többségében idős ember holttestére bukkantak a németek. A falu lakossága ugyanis elmenekült a harcok közeledtére, a faluban csak az idősek és betegek maradtak, meg az idemenekült környékbeliek, akiknek a száma meghatározhatatlan, a többség a hídon rekedtek közül is el tudott menekülni. Az oroszok nem a civilek összefogdosásával töltötték az idejüket. Legyünk reálisak, komoly atrocitások elkövetésére nem volt egyszerűen elég idő. A Vöröshadsereg jellemzően, persze nem kizárólagosan, megszálló hatalomként követett el atrocitásokat. Ez természetesen nem jelent semmilyen felmentést az itt elkövetett bűnökre és elbagatelizálni sem szeretném az esetet.

A civil holttestek többsége (13 holttest) egy bunker környékén volt megtalálható és itt mindeg kétséget kizárólag civilek elleni bűntett történt (nem harc közben oda/belekeveredett civilekről volt szó), az áldozatokat kivégezték. Ehhez csapódott néhány harc közben elesett civil, akik feltehetően nem helyiek voltak, összesen nem volt harminc áldozat. A legvalószínübb becslések 19 és 26 áldozat között mozognak, ezek közül öt volt gyerek, mind egy családhoz tartozott. Az eseményekről fellelhető szemtanúk és beszámolók nagyjából egybevágnak, a halottak közül egyedül egy idős férfit nem golyó vagy repesz ölt meg, őt vasvillával mellbeszúrták. Nemi erőszaknak nyoma sem volt. Az áldozatok három csoportba oszthatóak, az első a bunker, ahol a szovjetek kiparancsolták az embereket onnan, majd az árokparton kivégezték őket. Ma már nem rekonstruálható az eset, hogy miért történhetett így, én meg nem találgatnék. A második csoportba a település átfésülése és zabrálás közben elkövetett bűntettek áldozatai sorolhatóak. A harmadik csoport a harci cselekmények közben meghaltak csoportja. A történteket szépíteni nem kell, de sajnos megemlítendő, hogy nem lóg ki a hasonló esetek sorából. A nácik azonban mint keselyű csaptak le a holttestekre, hiszen profik voltak rémhírek terjesztésében és pánikkeltésben. A göbbelsi masinéria hamar mozgásba lendült és az esetet olyan jól kidekorálták, hogy az elképesztő. A holttestek fotózásakor kapásból azzal kezdtek, hogy az összegyűjtött kiterített holttestek közül a nőket felhajtott szoknyával fotózták le, mintha nemi erőszak is történt volna. Természetesen kiegészítették a nem elégséges dokumentációt, így került ide minden fotóktól beszámolókig. A halottak száma drasztikusan megemelkedett és az elkövetett bűnök is lényegesen szélesebb skálán mozogtak.

Lássuk akkor a nácik szerint mi történt: Jött a szörnyűséges és barbár Vöröshadsereg, ami 1944. október 21-én reggel berontott a faluba. (Mondjuk tényleg filmbeli jelenet lehetett a köd, nyirkosság, harcizaj, lánctalpak csörömpölése és az előzőleg már alaposan bepánikoltatott hisztérikus tömeg mindenféle kakofón zöreje.) Aztán természetesen ami a csövön kifér, amolyan Saló, avagy a Szodoma 120 napja, persze "ez megtörtént". Itt tegyük hozzá az adekvált bologatást, hogy bizony, bizony...

Lássuk hát az utóéletet:

A Hannibál hadművelet magyarnyelvű Wikipédia oldal szélsőjobboldali bejegyzése ellen tenni kell, mert finoman szólva ciki e bejegyzés: "Mivel a német erők, különösen az Einsatzgruppék sok kegyetlen, nemzetközi jogba ütköző törvénytelenséget elkövettek a szovjetek ellen folytatott háborúban (a kegyetlenkedések mindkét oldalról mindennaposak voltak), ezért várható volt, hogy a bolsevik politikai tisztektől és pár írótól (pl. Ilja Ehrenburg) feltüzelt egyszerű vöröskatonák szörnyen fognak bánni a német polgári lakossággal. Ehrenburg uszító verseiben német civilek megölésére biztatta a szovjet hadsereg katonáit, aminek meg is lett az eredménye: a Német Birodalom területére lépő vöröskatonák az egyik első elfoglalt keletporosz falu lakóit bestiális kegyetlenséggel kivégezték, a Nemmersdorfi mészárlás néven elhíresült akció az utolsó lökés volt a civil lakosság megfélelmítésére." Hát, izé az Einsatzgruppékkal maximum a Katyni vérengzést lehet talán egynevezőre venni. Nem, végiggondoltam és nem, Katyn sem azonos szint. A katyni tragédia is egy döbbenetes, aljas bűn volt, azonban nem mindenki ellen irányult, viszont amit és ahogyan az Einsatzgruppék műveltek az az emberi bestialitás legalja. Visszatérve a fenti szövegre, ez így hazugság, ami itt szerepel, bár Ilja Ehrenburg pályájának kétségtelenül az alja jó néhány propagandacélból megírt cikke, azért én őt se diabolizálnám. Ami szerintem fontosabb, hogy bár a Vöröshadsereg nem az Üdvhadsereg volt, sőt, azonban a Bagratyion hadműveletben résztvevő katonák éppen felszabadították a nácik és igen rosszhírű segéderőik által uralt területeket. Nem kellett oda különösebben Ilja Ehrenburg vagy bármilyen más propaganda, hogy az egyszeri katona bosszút akarjon állni, véres bosszút. Ez sem felmentés a tettek alól, de azért gondoljuk végig hol, mi mindent szabadítottak fel, milyen náci szörnyűségekkel, illetve azok nyomaival találkoztak. Gondolhatunk Ponary, vagy Maly Trostinec esetleg valamelyik a sok felperzselt falu közül bármelyikre. Tényleg nem nehéz belegondolni, hogy mi várt a németekre, elég csak a a Jöjj és Lásd! című filmet megnézni, a filmben német katonákon hogyan állnak bosszút az oroszok, szerintem igen realisztikusan. Tényleg minden cinizmus nélkül, de le kell írnom, hogy aki szelet vet, az vihart arat. Holott a vihar nagyságrendileg enyhébb volt, mint a szél. Ezzel semmilyen konkrét tragédiát nem akarok relativizálni, de pont a második világháború totálissága és ebből fakadó brutalitása az, amit sem tegnapelőtt, sem ma nem mutatunk be, tanítunk róla a széles közönségnek. Így viszont nem meglepő, hogy simán bele lehet futni az alábbi tudományosra maszkírozott cikkbe:

Szélsőjobboldali mocskot nem linkelek (ha valaki használja a Google-t, nem művészet megtalálni az inkriminált rész lelőhelyét), tehát szerintük "A Gumbinnentől délnyugatra fekvő helység, Nemmersdorf (ma Oroszország európai enklávéja részeként Majakovszkojének hívják) szinonímája a lengyelek által kirobbantott és Anglia viselkedése miatt kiterebélyesedett második világháborúnak. 1944 október 21 és 22-én a vörös hadsereg ezt foglalta el először. Nemmersdorf polgárai már a megelőző, 1944-es év októberében ízelítőt kaphattak abból, mi vár rájuk az orosz megszállás alatt. Mikor a Wehrmacht a Vörös hadsereget visszaszorította, még a sok borzalmat látott német katonák is szinte sokkot kaptak a látványtól: a katonák megtalálták a mészárlás áldozatait, elsősorban nőket és gyerekeket. Kb. 100 német polgári lakos esett áldozatául a szovjet brutalitásnak. Nőket 8-9 éves gyereklányoktól 80 éves öregasszonyokig megerőszakoltak, majd lábuk közé tett kézigránáttal felrobbantottak, nőket pajtaajtókra szögeztek, majd megerőszakoltak, gyerekek fejét baltával beverték, emberek hasát felvágták, szemüket kiszúrták, nyelvüket az asztalra szegezték. Házuk kapujára szegezett emberek, karóba húzott áldozatok és bestiális módon halálra erőszakolt nők, árkokba lőtt gyermekek és puskatussal agyonvert csecsemők maradtak szerte-szét heverve, haló poraikban is meggyalázva a vörös horda kétnapos uralma után a település utcáin." No ez így a vegytiszta göbbelsi propaganda. Természetesen mindennemű hivatkozás nélkül. Levéltáros alapvetés az egy forrás, nem forrás, akkor ide mint írjunk? Nincs forrás, nincs forrás?!? Ez a rövid szöveg hemzseg a hazugságoktól, csúsztatásoktól és ferdítésektől. Az első mondattól tekintsünk el. Ezen az alapon jelen sorok írója maga Mata Hari. A második mondattól tulajdonképpen a korabeli náci propaganda anyag fordításával találkozunk.

Azt el kell mondani, hogy sem az NDK, sem a Nyugat-német kultúrközeg nem állt "optimálisan" a témához, sőt. Az NDK-ban olyat nem lehetett leírni, hogy az Orosz/szovjet/antifasiszta katona hát szintén nem egy eszményi lény és adott esetben nem éppen a hős felszabadító szerepében tetszelgett, még a felszabadításra annyira vágyó orosz, lengyel, francia és sokmindenkimás hadifogoly, kényszermunkások tömegei szerint sem. Nyugaton kettős problematika volt, kutatni tudományosan lehetetlen volt és vágy se nagyon jelentkezett bármilyen kutatásra, a mindenkori szélsőjobboldalt leszámítva (ők viszont jobbnál jobb szemtanúkat találtak meg időről, időre), hogy a lassan hegedő sebeket akármilyen indítatásból valaki/k feltépjék és akár vájkáljanak benne. Így elfogadták a náci tényeket és így vált emblematikus és ki nem beszélt emlékké a keleti menekülésről a nemmersdorfi mészárlás. Ez talán így is maradt volna, ha egy civil kutató Bernhard Fisch nem áll neki a sziszifoszi munkának és alapvetően az Oral History/túlélők interjúztatása eszközeivel fényt nem derít nagyjából a történtekre. Fisch a nemmersdorfi mészárlás megszállotja volt ifjú korától kezdve és kutatni igazából csak a 1989-es fordulat után tudott nekiállni. 44 év hosszú idő és a szóbeli interjú nem a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy igazi tudományos munkát folytassunk. Ettől még a többség szerint alapos és korrekt munkát végzett

(Nem nézem le az Oral History-t, de azt tudni kell, hogy az emberi emlékezet tud fura dolgokat művelni, még szemtanúkkal is. Ezért is kritizálták Fisch-t, hogy szinte kizárólag interjúkból rakta össze a könyvét.)

Ma a német történészek között egyáltalán nincs vita abban, hogy mi történt. Háborús bűntett, körülbelül 20-25 áldozattal. Ma már a gestapós aktákban is megtalált adatok alapján egyértelmű, hogy messze nem úgy történt az eset, mint amire a köztudat emlékszik. Nyilvánvaló történelem-hamisítással van dolgunk, amelynek tragikus és szomorú alapja adott.

nemmersdorf.jpg

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teeundarchive.blog.hu/api/trackback/id/tr7411827379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása