Sajnos mostanában annyi szabad időm nincs, amennyi e bloghoz szükségeltetik. Egy kis gyors pótlás.
Tehát 1625-ben Felső-Ausztriában, volt némi elégedetlenség. Miért? Hát az adók miatt, mire kellettek az adók? Az államháztartásnak, akarom mondani a hadipénztára a Habsburgoknak, üres volt. Ekkor éppen túl van a császár őfelsége a harmincéves háború első szakaszán sikeresen. Csehek a Fehérhegyi csatában lenyomva. Azonban itt nem ért véget a konfliktus, sőt kiszélesedik. Ez komoly pech volt.
És mi kell a háborúhoz, mint egy kicsit később az aktív tábornok Raimondo Montecuccoli mondta: „Richiesto taluno delle cose necessarie alla guerra, egli rispondesse tre esser quelle: denaro, denaro, denaro“ Azaz pénz, pénz, pénz.
Ennek a megszerzése ebben a korban is egyértelmű úton történt, mondhatni klasszikus módon, adók kivetésével jött össze, akarom mondani a szokásos, már meglévő adókon felül. Ez ekkor sem örvendett nagy népszerűségnek, éppen ellenkezőleg. (Simán eszünkbe juthat a mi nagy királyunk Hunyadi Mátyás milyen népszerűségnek örvendett a rendkívüli hadi adók miatt)
Ebben a helyzetben még a vallás tudta az élhetetlen helyzetet súlyosbítani, hát akkor éljen az ekkor Felső-Ausztriai ellenreformáció, ami végső soron (itt) sikeresnek is tekinthető, hiszen ma, ami nem katolikus a környéken, az leginkább az iszlám.
Tehát amikor 1625 május elején Frankenburgban a protestáns gyülekezet élére egy katolikus atyát akartak behelyezni, akkor a sérelmek fegyveres felkeléshez vezettek. A katolikus dolgozót kipenderítették a helyiségből, is. Ezek után a grófság központját jelentő frankenburgi várban leledző intézőt, ostrom alá vették. Alig három nappal később a kilátásba helyezett kegyelem elfogadása mellett letették a fegyvert. A paraszt sereget ekkor még elengedték, maga a bajor helytartó ígérte meg a kegyelmet. Azonban május 15-ére a grófság összes férfi lakosát Frankenburg és Vöcklamarkt között elterülő Haushammerfeldre rendelte. Ahol mindenki szépen meg is jelent. A helytartó, Adam von Herberstorff nem kicsit szigorúra vette a figurát, a kellő katonai támogatás mellett, ugyanis 36 vezetőt a megjelent parasztok közül elfogott és hadibíróság elé állított ott helyben. Ez persze 36 halálos ítéletet jelentett és itt jön a morbid csavar, kegyesen megengedte, hogy a 36 halálraítélt kockázhasson az életéért. 18 párban nekiláttak a szerencsétlenek ott helyben kockázni. (Sajnos azt nem tudom megmondani, arról nem szól a fáma, hogy mi is volt pontosan az életre menő játék típusa.)
A vesztesek közül 17 ott helyben felakasztott, azért csak 17-et, mert az intézője egy vesztesért sikerrel kiállt.
Az egésszel azt érte el ez a kíválló főrend, hogy a parasztok nagyon körültekintően álltak neki a szervezkedésnek, mely egy év múlva a Felső-Ausztriai Parasztfelkelésbe torkollott, amelyben már komoly csatát is tudtak nyerni a Stefan Fadinger vezette paraszt seregek.
